Az Ökumenikus Imahét helyi programját (Tök-Zsámbék) lentebb láthatjátok.
A hét imafüzetét innen tölthetitek le! Találkozzunk az imahéten!
M

Cirkaria és ünnepi vesperás (G+)

A Római Katolikus Plébánián évek óta szokás családos tábort szervezni, amire az idén is sor került. Mindenkit meghívtunk a templomba járó közösségből, sőt azon kívül is. A résztvevők gyerekes családok, ami nem véletlen. Ez olyan lehetőség a gyerekeknek és a felnőtteknek is, ahol kötetlenül tölthetünk együtt egy hetet. Itt mindenki érti a másikat. Van lehetőség beszélgetni azokkal is akiket jól ismerünk és akikkel nem, vagy csak ritkán találkozunk.

A táborra augusztus 12-17. között került sor Győrújbaráton az Apor Közösségi házban. Minden évben más szervezi a tábort. Idén Fridrich László vállalta fel ezt a könnyűnek semmiképpen nem nevezhető feladatot. Utólag is köszönjük.
Minden napra előre terveztünk programokat. Minden programot más-más család vállalt fel, és készült fel. Első nap kirándulás a közeli Francia-kő-re. A kilátóból pazar kilátás nyílt a környékre. Amíg a legtöbben a kilátó alatti játszótéren beszélgettek, frizbit passzolgattak, homokoztak, a bátrabbak gyönyörködtek a kilátásban, láthatták Győrt és Pannonhalmát is. Valamint észrevették a gyorsan közeledő viharfelhőt, ami miatt sietős léptekkel indultunk vissza a táborba.

Második napon Győrben a folyók városában kipróbáltuk a sárkányhajózást. 20 perc eligazítás és alaki gyakorlat szárazon. Ekkor még senki sem értette, miért kell kifacsart felsőtesttel „hopp”-ra majd’ kiesni a hajóból. Edzőink kemények voltak és a vízre szállás után rögtönzött háziversenyen bebizonyították nekünk, miért az nyeri a sárkányhajó versenyt, aki egyszerre evez… A délután szintén versenyek jegyében telt. Páros asztalitenisz és csocsó bajnokság indult. Mindkét versenyszámban körmérkőzéseken dőlt el, melyik a legjobb páros. Este vacsora előtt díjkiosztó, minden versenyző megkapta az őt megillető oklevelet és csokit. Gyerekek lefekvése után, felnőtteknek közös lelki program volt Márton atyával.

Harmadik napon Pannonhalmára kirándultunk, szakszerű idegenvezetéssel vezettek körbe a magyar államisággal egyidős apátságban, külön csoportban a gyerekek és a felnőttek. Nagyboldogasszony napja alkalmából Márton atya misét mondott a táborozóknak a közösségi ház kápolnájában.

Negyedik nap Győrbe kirándultunk. Szikrázó napsütésben sétáltunk a városban, közösen fagyiztunk, megcsodáltuk belülről a gyönyörű Szent László templomot, sétáltunk a Rába parton, megnéztük a Rába-Duna összefolyást, hűsöltünk a Jedlik Ányosnak emléket állító 1,5 méter magas, üvegből készült szódásszifon-szökőkútnál. Délután már a tábor kertjében került sor a sok gyerek által estére (rettegve) várt bátorságpróbára. Az önként jelentkezőknek bekötött szemmel kellett végigmenni a kötélpályán, dacolva a belógó faágakkal, sáros-csúszós pocsolyákkal, oldalról jövő váratlan vízsugarakkal. Az esti díjkiosztón mindenki megkapta a megérdemelt oklevelet és maréknyi csokit.

Ötödik napon ellátogattunk Lébénybe. Zajdon Ákos rögtönzött történelemóráján megismertük a település és a templom történetét. Itt is kaptunk hivatalos idegenvezetést, melyből megtudtuk, a lébényi és a zsámbéki templomok 60 év különbséggel épültek azonos tervek alapján. Felemelő érzés volt a testvér-templomunkat megismerni. A látogatásunkkal egybeesett az ottani megemlékezés az I. Világháború kitörésének 100. évfordulójáról. Kihasználtuk a megemlékezésen felvonult korhű egyenruhájú és fegyverzetű katonák türelmét, megfogdostuk az ágyút (1905-ös SKODA gyártmányú) és a szuronyos puskákat is.
Mivel ez az esténk volt az utolsó, „ősi magyar szokás szerint” tábortüzet raktunk, körbeültük, azon sütött vacsorát ettünk.
Utolsó napon közös szentmisével adtunk hálát Istennek az együtt töltött időért.