Március 8.

Miért félünk?:

Mitől nem kell félnünk? Nem kell félnünk az igazságtól önmagunkról. Egy napon Péter is rádöbbent erre, és különös módon, erejét összeszedve így szólt Jézushoz: "Uram, menj el tőlem, mert bűnös vagyok!" (Lk 5,8). Péter nem egyedül volt tisztában ezzel az igazsággal. Mindenki tudta ezt. Péter minden utódja tudta ezt. Én is jól megtanultam. Mindnyájunk adósa Péternek azért, amit azon a napon mondott: "Uram, menj el tőlem, mert bűnös vagyok!" Krisztus így felelt neki: "Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel!" (Lk 5,10). Ne féljetek az emberektől! Az ember mindig ugyanaz marad. Az általa teremtett rendszerek mindig tökéletlenek, s minél inkább tökéletlenek, az ember annál biztosabb a dolgában. Honnan ered ez? Az emberszívből. Szívünk aggodalomtól dobog. Krisztus ismeri legjobban a mi aggodalmunkat: "Tudta, mi lakik az emberben" (Jn 2,25).

/Szent II. János Pál pápa; Átlépve a remény küszöbén/