Március 15.

A szeretet forrása

A szeretet forrása Isten. A szeretet nem teremtett adomány, Isten belső misztériumának része és a teológia magva. A teremtésben és a szövetségben a szeretet nemcsak hajtóerőképnt, hanem tényként is megjelent, az isteni működés következményeként. Pontosan emiatt a világ is, mely kikerült a Teremtő Isten keze alól, a szeretet alapján épült fel. Ha valamit megteremtenek, akkor fel is ruházzák mindenekelőtt a létezéssel és a létezéssel együtt valamilyen természettel. Ez különböző létezési szinteken tükröződik, a világban rejlő tökéletesség és jóság különböző szintjein, az alacsonyabb rendűektől a tökéletesebbekig, bár Aquinói Szent Tamás szerint minden lény tökéletes, fajtájának megfelelően.

/Szent II. János Pál pápa; Az ellentmondás jele/

Március 14.

Uram és üdvözítőm

Kétségkívül Krisztus a megváltónk és úgy is mutatkozik előttünk, mint az Üdvözítő. Nem tekinti feldatának, hogy pusztán e UUmberi elvek alapján ítélje el a bűnösöket (Jn 8,15). Ő mindenekelőtt az üdvözülés módját tanítja, és nem a bűnösök vádlójaként lép fel. "Ne gondoljátok, hogy vádolni foglak benneteket az Atya előtt. Maga Mózes a vádlótok... mert hisz rólam írt" (Jn 5,45-46). De hát akkor miből áll az ítélet? Jézus így válaszolt: "Ez az ítélet: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a tetteik gonoszak voltak." (Jn 3,19). El kell ezért mondanunk, hogy ennek a világosságnak a jelenlétében, amit Isten Krisztusban nyilvánított ki, mindenkit saját tettei ítélnek meg. Isten akarata, hogy megváltsa az emberiséget, határozottan megmutatkozott Jézus szavaiban és működésében, az evangéliumban elbeszélt tettektől egészen a kereszt és a feltámadás húsvéti misztériumáig. Ugyanakkor ez lett az emberi munka és lelkiismeret minden megítélésének legmélyebb alapja és központi ismérve. Ez a gondolat írja felül a túlságosan is emberi nézetet, mely Isten ítéletét valami hideg büntetőjogi aktusnak vagy bosszúnak látja. Krisztus az utolsó szem Isten mindnyájunkhoz fűződő szeretetének láncában.

/Szent II. János Pál pápa; Beszéd a Vatikánban, 1987 szeptember 30.

Március 13.

Isten lényege

Az Ószövetség könyvei Isten igazságosságát hangsúlyozzák, de kegyelmét és irgalmasságát is. Különösen kiemelik Isten hűségét a szövetséghez, melynek egyik szempontja az ő "változhatatlansága"*. Ha Isten haragjáról szólnak, az mindig Isten igazságos haragja, mert ő "megfontolt a haragban, és bőséges nála a kegyelem"(Zsolt 145,8). Végül mindig, amikor a fenti emberközpontú fogalmat vetítik ki Isten "féltékenységéről" a népével kötött szövetséggel kapcsolatban, mindig a szeretet megnyilvánulásaként említik: " a Seregek Urának féltő szeretete" (Iz 9,7). Már korábban elmondtuk, hogy Isten tulajdonságai nem különíthetők el Lényegétől, ezért pontosabb volna, ha nem is annyira egy igazságos, hűséges Istenről beszélnénk, hanem inkább Istenről, aki maga az igazságosság, hűség, irgalmasság és könyörület - ahogyan Szent János írta: "Isten a szeretet" (1Jn 4,16).

/Szent II. János Pál pápa; Beszéd a Vatikánban, 1985. október 2./

* pl: Zsolt 111,7-9; Iz 65,1 16-19.