Holnapy D. Márton

Holnapy D. Márton

Leírás nélkül.

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből

Abban az időben:
Jézus, látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak. Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket. Örüljetek és „ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben.”
Ezek az evangélium igéi.
Mt 5,1-12a

A Liber floridus (‘A virágok könyve’) egy középkori enciklopédikus mű, mely a világot növények képében mutatja be. A flamand St-Omeri Lambert kanonok 1120 körül írt kéziratának szövegei és részletes illusztrációi a középkori növényszimbolika fontos forrásai. Ebben található Jézus nyolc boldogságról szóló tanításának nyolc fával történő megjelenítése. Közel-keleti és mediterrán tájakon kalandozva a cédrus, ciprus, pálma, rózsa, olajfa, platán, terebint és szőlő kultuszának, szimbolikájának valamint ikonográfiájának bemutatása olvasható az alábbiakban, illusztrálva ókori, középkori és újkori, szakrális és világi témájú műalkotásokkal:

https://imrikzsofia.hu/a-nyolc-boldogsag-fai

Feikone Frigyes anyja szegény özvegyasszony volt, aki a fríziai Hallumban élt.

Jótevői segítségével ragyogó eredménnyel végezte tanulmányait, majd iskolai tanító lett saját falujában, később segédlelkész, végül plébános.

Édesanyja halála után az Insula-Mariæ nevű premontrei monostorban töltötte a noviciátust, és visszatérve saját plébániájára egy monostort épített reguláris kanonokoknak, amelyet „Hortus Beatæ Mariæ”-nak (Mária-kertje) hívott, valamint egy apácakolostort, amelynek a „Bethlehem” nevet adta.

Ezután saját monostorai helyett a steinfeldi apátság apátja lett, azok pedig így a premontrei rend kötelékébe kerültek.

Ugyanakkora gondot viselt az ifjak és leányok lelki életére, mint tanulmányaikra, s ebben maga volt példaképük. 1175. március 12-én halt meg.