A teljes szentmise: https://youtu.be/z89P7QEygrI

Pataki András diakónus homiliája:

Krisztusban Kedves Testvérek!                         Évk. 6. vas. Mk 1,40-45

Jézus csodái a hatalmát és a közelgő Isten-országát jelzik. De ne felejtsük el közben az emberi és személyes vonatkozásait sem. Jézus melegszívű ember, és ahol emberi nyomort lát, elfogja a részvét, és szinte kötelezőnek érzi, hogy segítsen (Az egyik prefációban mondjuk: nem ment el részvét nélkül semmiféle szükség mellett). A leprások, a kiközösítettek a közelébe kerülve megérzik emberi jóságát és a gyógyítás isteni erejét. Feltűnő, hogy Jézus megtiltja a csoda hirdetését (ez gyakran előfordul Márk evangéliumában)! Mert Jézus nem csodadoktornak jött. Mitsem használ az embereknek, ha Jézus csodáiról kíváncsiságukat legeltetve hallanak, sőt ha éppen magukon tapasztalják is a csodát – mit sem használ, amíg Jézus személyének titkához el nem jutnak.

Amikor készültem mára, azt gondoltam, hogy úgy fogom kezdeni, hogy kedves testvérek, nézzétek meg, itt áll előttetek egy leprás… Ez persze kívülről nem látszik. Egy gyógyulni vágyó ember, mint a bibliai leprás. Észre kell vennünk, hogy az a leprás odament Jézushoz, és térdre borult! Ő ment oda! Tett valamit a gyógyulásáért. Vajon odamegyek-e én is, mi is Jézushoz? Leborulok-e őszintén előtte, vagy csak végigülöm a misét, aztán elmegyek?

A leprás reménykedve megy Jézushoz, aki meg tudja gyógyítani a külső és belső leprát. Számunkra, illetve a házastársak számára Jézus ébren tartja a teljes helyreállás reményét, azok számára, akiknek a kapcsolata válságban van, illetve valamilyen ok miatt megszakadt.

A házastársak sok szempontból megismerték már egymás gondolatvilágát; több év vagy évtizednyi házasság során számos kérdéssel szembesültek. Inkább a hétköznapi apróságok terén adódnak konfliktusaink, amelyek minden családban előjönnek, nálunk akár az olyan jelentéktelennek tűnő helyzetekben is, hogy például kettőnk közül ki, hova parkolna inkább a kocsival és hogyan. Vagy ott vannak például a „mondtam, hogy így lesz, miért nem hallgattál rám” típusú mondatok.

Fontos, hogy ezeket a helyzeteket utólag meg tudjuk beszélni, a megbántásokat meg tudjuk bocsátani, és képesek legyünk újrakezdeni.

Sokszor adódott a kapcsolatunkban valamilyen nehézség, ilyenkor szoktam arra gondolni, hogy milyen szépen indult ez az egész, és a mai napig is tart. Mert maga a konkrét indulás egy egyhetes vízi túra volt Mosonmagyaróvártól Budapestig, amikor is az első öt napon át esett az eső… Többen is hazamentek közben, feladták. Ö nem… Ha feladta volna, most biztos nem lennénk együtt.

A református szertartás házassági eskü szövegében az egyik figyelemre méltó kijelentés így hangzik: „vele megelégszem”. Mély értelmű, a lényeget érintő két szó, ami egyébként a katolikus esküszövegben nem szerepel.

A „megelégedni” mára negatív kifejezéssé vált: aki csak megelégszik, az kénytelen beérni azzal, ami van. A Bibliában viszont pozitív jelentése van. Pál apostol írja Timóteusnak: „Nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel” (1 Tim 6,6).

A megelégedés kulcsszóvá válhat az életünkben, a nagyravágyás ellentéte, és fontos döntések meghozatalára indít. 

Emberi erőből nem lehetséges feddhetetlen hűségben és teljes szívvel megmaradni egymás mellett. Mindannyiunk házasságát elérik azok a veszélyes erők, amelyek bomlasztani akarják, egészen odáig, hogy a kapcsolat szétessen. Hívő emberként is jó ezt tudatosítani, ahogyan azt is, hogy Jézus Krisztus győzött a Sátán felett, és ez a hétköznapokra is vonatkozik. 

Meg kell tanulnunk támogatni egymást a hitben, hiszen emberileg bizonytalan kimenetelű történésekkel kell szembenéznünk ebben az életben. A hit valami pótolhatatlant, valami elvehetetlent ad az életünkben: Isten áldását, ami pedig a hit jutalma, és nem törheti meg semmi. 

Azok a párok tudnak így élni, akiknél az egymás iránti döntést megelőzte egy másik: az Isten melletti döntés… Ha valaki „letörik” az Istenről, akkor belül törik el… Ez a leprás, akiről olvastunk, darabokra volt törve belül. Ezek a testi-lelki sebek teljesen megkötözték! És akkor valahogy, korának szigorú előírásait átlépve, odamegy Jézushoz.

 A teljes megkötözöttség találkozik itt a teljes szabadsággal. Minket is sokszor gúzsba kötnek a sérüléseink. De két gúzsba kötött ember nem tudja megszabadítani egymást: csak ha a gúzsba kötött egy szabad személlyel találkozik, az tudja megszabadítani őt. A gúzsba kötött felismeri a lehetőséget: ha akarod, te képes vagy rá, hogy megtisztíts engem.

Jézus megérinti a leprást, akit eddig mindenki messze elkerült. Ezzel az érintéssel magához emeli őt, bevonja a gúzsba kötött embert a szabadságnak abba a körébe, ahol ő van: Akarom, tisztulj meg! És ebben a pillanatban, amikor a bizalom találkozik az Isten erejével, megszületik az egészség és a szabadság.

Az evangélista elbeszéléséből érezhető, hogy nem marasztalja el a leprást, sőt, azt mondja nekünk: Nézzétek, milyen hatással van Jézus az emberekre! Egy érintése teljes gyógyulást hoz a testnek, képes az embert gyógyíthatatlan betegségétől megszabadítani. Nézzétek, hogyan örül, milyen boldog ez az ember, aki Jézus által részesült Isten gyógyító, megváltó erejében! Miért ne bíznánk benne mi is? Nem lenne érdemes nekünk is minden bajunkkal hozzá fordulni?

A házasság hete ma befejeződik, de a házasságaink nem fejeződnek be.

Valamikor sok évvel ezelőtt részt vettem egy lelki napon, amit valamelyik kis egyház szervezett. Az előadó egy amerikai férfi volt, aki úgy kezdte a beszédét, hogy „I would be nothing without God and my wife”… Semmi sem lennék Isten és a feleségem nélkül …

Kedves testvérek, Jézus arra vágyik, hogy megérinthessen téged, titeket  - Igen, akarom, tisztulj meg! Legyél egészséges, élj szeretetben a házastársaddal, családoddal, mindenkivel…       

Források:

• Harminc évünk kincsestára – Riport a Pálúr házaspárral, Magyar Kurír, Új Ember (II.7.)
• Őszintén a házasságról – Páratlan beszélgetés közismert párokkal (Online közvetítés; https://www.facebook.com/hazassaghete/videos/568250270819850 )
• A leprás meggyógyítása (Tarjányi Béla) – Új Ember, 2000.02.13.
• Quelle…

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Abban az időben: Egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így kérlelte: „Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem!” Jézusnak megesett rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: „Akarom! Tisztulj meg!” Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus szigorúan ráparancsolt, és mindjárt elküldte ezekkel a szavakkal: „Vigyázz, ne szólj erről senkinek egy szót sem, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért mutasd be a Mózes rendelte áldozatot, bizonyságul nekik.” Ám az, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább kint, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis, mindenünnen özönlöttek hozzá az emberek.
Ezek az evangélium igéi.
Mk 1,40-45

Ferenc pápa üzenete a 29. betegek világnapjára

A lourdes-i Szűzanya napján, február 11-én ünnepli az Egyház a betegek világnapját. Ez alkalomból a pápa minden évben üzenetet intéz a hívekhez. Idei üzenetének témája: „Egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.” (Mt 23,8)

Kedves testvérek,

a betegek 29. világnapjának 2021. február 11-i ünneplése, a Lourdes-i Szűzanya liturgikus emléknapja jó alkalom arra, hogy különös figyelmet fordítsunk a betegekre és azokra, akik őket a kórházakban, az idősotthonokban valamint a családokban és a közösségekben gondozzák. Különösen is gondolok azokra, akik világszerte a koronavírus-járvány következményei miatt szenvednek. Mindnyájukat, különösen is a szegényeket és a kirekesztetteket, lelki közelségemről és az Egyház szeretetteljes gondoskodásáról biztosítom.

1. Ennek a napnak témája abból az evangéliumi szakaszból származik, ahol Jézus azok képmutatását kritizálja, akik nem azt teszik, amit hirdetnek (vö. Mt 23,1 – 12). Amikor hitünk üres szavakra redukálódik, nem törődve mások életével és szükségleteivel, hitvallásunk aligha van összhangban a való élettel. A veszély nagy. Jézus ezért használ kemény szavakat, amikor önmagunk bálványozásának veszélyéről van szó, és így tanít minket: „Egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok” (8. vers).

Jézus kritikája azok iránt, akik „beszélnek, de nem cselekszenek” (vö. 3. vers), mindig és mindenki számára hasznos, mivel egyikünk sincs védve az álszentség súlyos gonoszságától, ami megakadályozza, hogy az egyetlen Atya gyermekeként növekedjünk, mint olyanok, akik egyetemes testvériség megélésére kaptak meghívást.

Testvéreink szükségleteivel szembesülve, Jézus a képmutatással teljesen ellentétes magatartást állít szemünk elé. Arra hív meg minket, hogy álljunk meg, figyeljünk, közvetlen és személyes kapcsolatot alakítsunk ki másokkal, empátiát és együttérzést tápláljunk irántuk, hagyjuk, hogy szenvedésük annyira megérintsen minket, hogy szolgálatukra akarjunk állni (vö. Lk 10,30–35).

2. A betegség tapasztalata ráébreszt saját sérülékenységünkre és a másoktól való velünk született függésünkre. Teremtményi mivoltunk ezáltal lesz még nyilvánvalóbb, mert megtapasztaljuk Istentől való egyértelmű függőségünket. A félelem, a zavar, a bizonytalanság, néha pedig a megdöbbenés is birtokba veheti elménket és szívünket, ha betegek vagyunk; tehetetlennek érezzük magunkat, mivel egészségünk nem a képességeinktől vagy az aggodalmaskodásunktól függ (vö. Mt 6,27).

A betegség felveti az élet értelmének kérdését, amelyet hittel Isten elé hozunk: ez az egzisztencia új irányára és értelmére irányuló kérdés, amire előfordulhat, hogy nem kapunk azonnal választ. Rokonaink és barátaink sem tudnak mindig segíteni minket ebben a fáradtságos keresésben.

Jób bibliai alakja e tekintetben jelképértékű. Felesége és barátai nincsenek mellette a szerencsétlenségében, sőt, hibáztatják és csak súlyosbítják magányát és szorongását. Jób elhagyatottnak és félreértettnek érzi magát. De épp e rendkívüli kiszolgáltatottsága által utasít el minden képmutatást, és választja az őszinteség útját Isten és embertársai felé. Olyan kitartóan kiált Istenhez, hogy Isten végül válaszol neki, új látóhatárt nyitva előtte. Megerősíti abban, hogy szenvedése nem büntetés vagy az Istentől való elszakadás állapota, még kevésbé Isten közönyének a jele. Jób megsebzett és meggyógyított szívéből fakad ezután a megindító vallomás az Úr felé: „Azelőtt csak hírből hallottam felőled, most azonban saját szememmel láttalak.” (Jób 42,5).

3. A betegségnek mindig van arca, nem is csak egy: minden beteg arca, de azoké is, akik figyelmen kívül hagyva, kirekesztve érzik magukat és akik olyan társadalmi igazságtalanságok áldozatává válnak, amelyek megtagadják számukra az alapvető jogokat (vö. Fratelli tutti, 22). A jelenlegi világjárvány az egészségügyi rendszerek egyenlőtlenségeit, valamint a betegellátás terén mutatkozó hiányokat is felszínre hozta. Az idős, gyenge és kiszolgáltatott emberek nem mindig kapnak méltányos egészségügyi ellátását. Ez politikai döntésektől, az erőforrás-gazdálkodástól és a felelős pozíciókat betöltő személyek elkötelezettségétől függ. A betegek gondozására és beteg testvéreink ápolására erőforrásokat fordított erőforrás elsőbbséget élvez, ami azzal az alapelvvel függ össze, hogy az egészség elsődleges fontosságú közjó. Ugyanakkor a világjárvány rávilágított az egészségügyi személyzet, az önkéntesek, a dolgozók, a lelkipásztorok, a szerzetesek és szerzetesnők elkötelezettségére és nagylelkűségére is, akik profi módon, felelősségtudattal és felebaráti szeretettől indíttatva segítették, kezelték, vigasztalták és szolgálták a számtalan beteget és családtagjaikat. Férfiak és nők csendes sokasága döntött úgy, hogy ezekre az arcokra tekintenek és vállalják a betegek szenvedéseit, akiket a közös emberi család tagjaként testvéreiknek éreztek.

A közelség egy értékes balzsam, amely támaszt és vigaszt nyújt a betegeknek szenvedéseikben. Keresztényként ezt a közelséget Jézus Krisztus, az irgalmas szamaritánus szeretetének jeleként éljük meg, aki együttérzéssel közelít minden bűntől megsebzett ember felé. A Szentlélek működése által Krisztussal egyesülve arra kaptunk meghívást, hogy irgalmasok legyünk, mint az Atya, és különösen is szeressük gyenge, beteg és szenvedő testvéreinket (vö. Ján 13,34 – 35). Ezt a közelséget nemcsak egyénként, hanem közösségként is megtapasztaljuk: a Krisztusban való testvéri szeretet valóban létrehoz egy gyógyító közösséget, amely senkit sem hagy hátra, amely befogadó, különösen is a leginkább rászorultak iránt.

Itt szeretném megemlíteni a testvéri szolidaritás fontosságát, amely a szolgálatban válik konkréttá és változatos formákat ölthet, amelyek mind felebarátaink támogatására irányulnak. „A szolgálat azt jelenti, hogy gondját viseljük azoknak, akik törékenyek a családunkban, a társadalomban, a népünkben.” (Homília Havannában 2015. szeptember 20-án). Ebben a szolgálatban mindenki képes arra „hogy félretegye kívánalmait, elvárásait, mindenhatóságra irányuló vágyait a legtörékenyebbek konkrét tekintetének színe előtt. (…) A szolgálat mindig a testvér arcát nézi, érinti az ő testét, érzi az ő közelségét olyannyira, hogy nemegyszer „el is kell viselnie”, miközben segíteni próbálja. Ezért a szolgálat sosem ideológiai, minthogy nem eszméket, hanem személyeket szolgál.” (Uo.)

4. Abban, hogy egy terápia jó legyen a kapcsolat döntő jelentőségű, ami lehetővé teszi a beteg holisztikus megközelítését. Ennek a szempontnak a kiemelése segíthet az orvosoknak, az ápolóknak, a szakembereknek és az önkénteseknek, hogy felelősnek érezzél magukat abban, hogy a betegeket a gyógyulás olyan útján vezessék, ami a bizalmon alapuló személyes kapcsolatra épül. (vö. Nuova Carta degli Operatori Sanitari [2016], 4). Ez egyfajta szerződéskötést jelent a gondozásra szorulók és az ellátást nyújtók között, ami a kölcsönös bizalmon és tiszteleten, az őszinteségen és a segítőkészségen alapszik, így segít legyőzni a védekező attitűdöket, középpontba állítani a betegek méltóságát, megőrizni az egészségügyi dolgozók szakmaiságát és elősegíteni a jó kapcsolatot a betegek családjával.

A betegekkel való ilyesfajta kapcsolat kiapadhatatlan motivációs- és erőforrást találhat Krisztus szeretetében, miként azt azoknak a férfiaknak és nőknek a tanúbizonysága is mutatja, akik évezredeken keresztül a szenvedők szolgálatára szentelték magukat. Ugyanis Krisztus halálának és feltámadásának misztériuma annak a szeretetnek a forrása, amely képes hiteles értelmet adni a betegek és ápolóik élethelyzetének. Az evangélium sokszor alátámasztja ezt azzal, hogy bemutatja, hogy Jézus nem varázslattal gyógyít, hanem a gyógyulások mindig egy találkozásnak, egy személyközi kapcsolatnak az eredményei, amelyben Jézus által felajánlott isteni ajándék választ talál azok hitében, akik befogadják. Ez foglalja össze a Jézus által gyakran elismételt kifejezés: „A hited megmentett téged.”

5. Kedves testvérek, a szeretetparancsnak, amelyet Jézus tanítványaira hagyott, konkrét megvalósulása a betegekkel való kapcsolatban történik meg. Egy társadalom annál inkább emberi, minél inkább hatékonyan törődik a testvéri szeretet jegyében az esendő és szenvedő tagjaival. Törekedjünk e cél elérésére, hogy senki ne érezze magát egyedül, kirekesztve vagy magára hagyva.

Máriára, az Irgalmasság és a Betegek Anyjára bízom a betegeket, az egészségügyi dolgozókat és mindazokat, akik nagylelkűen segítik szenvedő testvéreiket. A Lourdes-i barlangból és szerte a világon számos más szentélyéből Ő támogassa hitünket és reménységünket, és segítsen abban, hogy testvéri szeretettel viseljük gondját egymásnak. Mindenkinek szívből küldöm áldásomat.

A Lateráni Szent Jánosnál, 2020. december 20-án, Advent 4. vasárnapján.

Ferenc