Holnapy D. Márton
Leírás nélkül.
Péter atya pünkösdi beszéde
A Pünkösdnek jeles napján / Szentlélek Isten küldeték,
megerősítni szívüket / az apostoloknak.
A Szentlélek eljövetelének csodálatos eseményét majd olvassátok el az Apostolok Cselekedeteiből (ApCsel 2,1-11) ugyanúgy, mint a múlt héten Krisztus mennybemenetelét. A mai evangélium (Jn 20,19-23) az 50. nap előtti húsvét-vasárnapot idézi: Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak. Jn 20,23 Jézus már a feltámadás estéjén rálehelte az apostolokra a Szentlelket. A Pünkösd, az ötvenedik nap a Szentlélek ünnepe. Ő a harmadik isteni Személy, aki az Atyától és a Fiútól származik, és egy a dicsősége és örökkévaló az isteni fölsége az Atyával és a Fiúval. Ezért szerepe nem korlátozódik a pünkösdnapi csodára, amikor a mennybement Krisztus helyett rászállt az apostolokra a Vigasztaló, a Pártfogó, az Igazság Lelke, hogy Krisztus evangéliumát elterjesszék egészen a föld végső határáig. ApCsel 1,8
Az Isten Lelke a vizek felett lebegett a Világ teremtésekor. Ter 1,2 A Lélek szólt a Választott Néphez az ősatyák, a bírák és próféták által. A Szentlélek megárnyékozta az Úr alázatos szolgálóleányát, és az Ige testé lett! Luk 1,35 A Jordánnál a Lélek galamb képében lebegett a názáreti Jézus felett, és az Atyával tanúsította, hogy ő a Messiás, az Isten Fia. Jn 1,32-34 Jézus titokzatos szavakkal beszélt a Szentlélekről Nikodémusnak: Ha valaki nem születik újjá vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába. Jn 3,5 A szamariai asszonynak pedig kinyilatkoztatta, hogy az Isten lélek, és akik őt imádják, Lélekben és igazságban kell őt imádniuk. Jn 4,24 Kereszthalála előtt megígérte, hogy elküldi maga helyett a Szentlelket. Jn 14,16-18 és 26 Végül Jézus az örök Lélek által önmagát adta szeplőtlen áldozatul Istennek. Zsid 9,14
Beteljesült az ígéret: az apostolok után mi keresztények mindnyájan megkaptuk a Szentlelket! Keresztségünk révén a Szentlélek templomai lettünk, 1Kor 6,19 a bérmálásban Isten lefoglalt minket a Szentlélek pecsétjével. 1Kor 1,13 – Krisztus megszabadított bűneinktől, de a Szentlélek adja, hogy beismerjük bűnösségünket. – Jézus megmutatta nekünk az Atyát, de mi csak a Lélek által tudjuk valóban fiúként szólítani az Atyát, Róm 8,15 mert maga a Lélek imádkozik bennünk szavakba nem foglalható sóhajtásokkal. Róm 8,26 – Krisztus minden embert megváltott, de csak a Lélek által lesz egységes az emberiség. vö. 1Kor 12,13 – Jézus Krisztus meghirdette az Isten Országát, az üdvösség jó hírét, amit a Lélek ösztönzése nélkül a 12 apostol nem hirdetett volna az egész világnak. vö. ApCsel 5,32 Pünkösdkor a mindenféle nyelvű tömeg értette az írástudatlan apostolok szavait, de ez a csoda semmi ahhoz, hogy az apostolutódok, sokszor gyenge, gyarló emberek két évezreden át hitelesen továbbították Jézus üzenetét az egész világnak. Erről szól a csatolt 6. századi beszéd!
Ne csupán ma, hanem egész életünkben kérjük, hívjuk a Szentlelket: Jöjj, Szentlélek Úristen, jöjj, Atya és Fiú Szeretete, és a te szeretetednek tüzét gyullaszd lángra bennünk is! Tégy minket azzá, amit az Atya kezdettől fogva elgondolt rólunk! Tégy minket olyanná, hogy általunk is közelebb jusson a világ céljához, az üdvösséghez! Amen
Pünkösdi mise közvetítés linkje
† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat.
Jézus megismételt: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.”
Ezek az evangélium igéi.
Jn 20,19-23
Immaculata nővér
2018 nyarán kezdődött… akkoriban már egyre biztosabban éreztem, hogy Isten szerzetesnek hív. Érdeklődéssel nézegettem a női közösségeket a honlapokon. Sokat szimpatikusnak találtam, de egyik sem fogott meg annyira, hogy felkeressem őket. Egyszer aztán eljött hozzánk Pécsre misézni Gellért atya Gödöllőről. Előtte nem gondoltam a premontreiekre, gyakorlatilag semmit sem tudtam róluk. A szentmisét követően utánanéztem, van-e ennek a rendnek nővéri közössége is, s láttam, hogy van, amit pedig olvastam róla, nagyon szimpatikus volt. Hónapokig nem mertem kapcsolatba kerülni velük, majd végül ősszel írtam Ágnes nővérnek, aki elhívott egy hétvégére Zsámbékra, éppen Krisztus Király ünnepére. Tetszett itt, ezért eljöttem megint, és megint, majd Pünkösdkor jelölt lettem, augusztusban teljesen ide is költöztem.
Nem akartam egyszerre több helyet megnézni, összezavarni magam. Máshová nem is mentem el. A premontrei rend honlapján találtam a nővérekre. Tetszett, amit olvastam róluk. A rend lelkisége fogott meg leginkább, az, amit Szent Norbertről és az őt követők életéről megtudtam. A gyönyörűen végzett liturgiával, illetve a régi rítussal való megismerkedésem óriási szerepet játszott a hitem elmélyülésében, így mindenképp olyan közösséget kerestem, ahol a liturgia szépsége és igényessége elsődleges szempont. Nagyon tetszett az is, hogy a helyieket próbálja segíteni a rend, úgy, ahogy arra éppen szükség van.
Amikor először idelátogattam, otthon éreztem magam. Azóta egyre jobban megismertem a rend lelkiségét. Azt érzem, hogy számomra ez az igazi. Úgy szeretem az egészet, ahogyan van. Jelenleg Szent Norbert két életrajzát fordítom latinból magyarra. Ezzel is egyre többet megtudok róla, és a korai premontrei lelkiségről… Ezt én tökéletesnek látom.
Legjobban a szentmisét és a zsolozsmát szeretem. Számomra énekelve gyönyörű. Emellett a csendes szentségimádást is nagyon szeretem. Pécsett majdnem minden nap el tudtam menni csendes szentségimádásra munka után, erre nagy szükségem is volt akkor.
Fontos állomás volt az ide vezető úton 2017-18 fordulója. Már hosszú ideje motoszkált bennem a szerzetesség gondolata, de soha nem mertem komolyabban eljátszani vele, egyrészt, mert kamaszkorom óta arról ábrándoztam, hogy nagy családom lesz sok gyerekkel, másrészt pedig tökéletesen alkalmatlannak és méltatlannak éreztem magam az egészhez. Addigra viszont olyan volt, mintha állandóan üldözne a dolog, és annyira nem hagyott nyugodni, hogy aludni is alig tudtam tőle. Az év végi hálaadó szentmise után eljutottam arra a pontra, hogy nincs erőm tovább kapálózni, feladom, úgyis az lesz, amit Ő akar. A mise végén ott maradtam a székesegyházban, és kértem a Jóistent, mondja meg, mit akar velem, mit csináljak. Megígértem, hogy nagyon fogok Rá figyelni, teljesen erre fogom szánni az új évet, de legyen nagyon egyértelmű, mit szeretne. Mivel megfogadtam, hogy nagyon figyelni fogok, elkezdtem mindennap szentmisére és lehetőleg szentségimádásra is járni, és pár hetente gyónni, hogy meghalljam, mit akar.
Engem az vezet legközelebb Istenhez, ha időt töltök Vele. Ha próbálok rá figyelni a csendes szentségimádás alatt vagy a Szentírás olvasás közben. Többféleképpen szoktam imádkozni. Van, hogy kinyitom a Bibliát, elkezdem olvasni, s ezzel kapcsolatban elkezdek elmélkedni. Van olyan is, hogy csak egyszerűen bemegyek a kápolnába vagy a templomba, és ott vagyok csendben, igyekszem nem gondolni semmire, csak az Úr jelenlétére figyelni.
A legnagyobb örömet a szerzetességben az jelenti számomra, hogy teljesen átadhatom magam Istennek. Az a gondolat, hogy Krisztus menyasszonya lehetek, a legnagyobb dolog a világon. Az, hogy Ő kerül az első helyre… ez az Istennek való átadottság.
Szívesen foglalkozom gyerekekkel, jelöltként a tanodában segítettem. Klasszika-filológiát (latint és ógörögöt, illetve a hozzátartozó klasszikus kultúrát, irodalmat, művészettörténetet) és romanisztikát tanultam Pécsen, majd latin-olasz szakos középiskolai tanárként diplomáztam három évvel ezelőtt. Mindig is nagyon szerettem a nyelvtanulást. Ágnes nővér azt kérte, hogy a noviciátus alatt tanuljak spanyolul. Most ezt csinálom. Felsőfokú nyelvvizsgám van angolból, németből és olaszból, illetve tanultam valamennyit portugálul.
Mielőtt ide kerültem, szerettem főzni. Amióta itt vagyok, csak kuktáskodni szoktam Ágnes nővér mellett, de azt is élvezem. Szeretek még sportolni és kirándulni. Egy időben elég sokat jártam futni. Mostanában inkább tornázom, a szabadidőmben pedig szívesen olvasok. Érdekelnek a mesék, a mítoszok, a legendák, nagyon szeretem a görög-római mitológiát, a szentekről szóló történeteket, tovább nagy kedvencem J.R.R. Tolkien legendáriuma. Hímezni tanulok, illetve Gertrúd nővér tanít szolfézsra és zongorázni.
A szüleim elváltak, amikor öt éves voltam. Baján nőttem fel, anyukám nevelt a testvéremmel együtt. Ő két évvel fiatalabb nálam, Leventének hívják. Nekem mindig ő volt a legjobb barátom. Édesanyám Ausztriában él. Van egy féltestvérem apukám oldaláról, de vele nem igazán tudom tartani a kapcsolatot. Ő most hetedikes. A családom egyáltalán nem hívő, vagyis leginkább a „csak névleg katolikus” jelző illik rájuk. Nálunk mindenki meg van keresztelve, templomban esküszik és pap temeti, de itt véget is ér a történet: még Karácsonykor és Húsvétkor sem mennek a templom közelébe. Nem is igazán tudtak mit kezdeni vele, amikor 17 éves koromban egyszer csak számukra érthetetlen módon elkezdtem a katolikus hittel ismerkedni és templomba járni.
Nincs különösebb vágyam a szerzetességgel kapcsolatban. Csak azt szeretném, ha a helyemen, ahová Isten szánt, azt tudnám tenni, amit Ő akar. Üdvözülni szeretnék, ez a fő célom. Szeretném magam teljesen Istenre bízni.
A rendben a Szeplőtelen Szűzanyáról lettem elnevezve. Mindig is nagyon szerettem a Szűzanyát, s mielőtt ideköltöztem volna, szívesen jártam egy Mária-kegyhelyre, a pécsi Havas Boldogasszony-templomba. A megtérésem is a Szűzanyához kapcsolódott: egy erdélyi kirándulás során a csíksomlyói kegytemplomban „vágott fejbe a Szentlélek” – máshogy nem igazán tudom leírni az élményt. A noviciátus megkezdése előtt sokat gondolkodtam azon, vajon ki lenne nekem a legjobb védőszent. Arra jutottam, hogy akárkit is kapnék védőszentül, úgysem tudnék felérni hozzá, így amikor erről beszéltünk Ágnes nővérrel, mertem olyan szemtelen lenni és előhozakodni a leghatalmasabb pártfogóval.
A fatimai jelenéskor megmondta a Szűzanya, hogy legvégül az ő Szeplőtelen Szíve fog győzedelmeskedni. Ha Őrá bízom magam, nagy baj nem történhet.
Szerkesztette: Bernadett n.
