Péter atya beszéde a Jelli páterért mondott szentmisében:

Martin Anton Jelli 1930 – 2024

Beszéd az érte ajánlott szentmisén, Szt. Ágoston megtérésének ünnepnapján (24.04.04.)

Evangélium: a naimi ifjú feltámasztása. Luk 7,11-16

Esti szentmisénk valóságos húsvéti ünnep. Krisztus feltámadt! – Jézus Krisztus föltámasztotta a bánkódó naimi édesanya fiát. – Szt. Mónika édesanya is éveken át imádkozott fia, a mi Szt. Ágoston Atyánk megtéréséért. Ma a premontrei rendben azt ünnepeljük, hogy teljesült az édesanya álma, és a Jóisten Ágostont „a tévedések sötétjéből az evangéliumi igazság fényére vezette”. (Vajon 1946-ban, a kitelepítés idején mi lehetett az álma Toncsi édesanyjának 16 éves fiáról?...)

Testvéreim! Az igaz ember halála húsvéti ünnep, égi születésnap. Jelli Márton atya a múlt héten meghallotta a Mennyei Atya szólítását: „menj be urad örömébe!” Keresztény kötelességünket teljesítjük, engesztelő és hálaadó szentmisét mutatunk be érte szülőföldje templomában, abban a templomban, ahol 94 éve a keresztség szentségében Isten gyermeke lett. Érte, is mint a többi zsámbéki gyermekért, aggódtak az édesanyák, „mi lesz belőle, hol köt ki, és mire végzi az évtizedek során?”  Mi már tudjuk a választ: testvérünk, Jelli Márton az égi Heimatban találkozik szüleivel, testvéreivel, a sorstársakkal, akiket hosszú élete hatalmas ívű pályáján túlélt.

A hálás utókor feladata lesz a gazdag élet értékelése, a történettudományos összegezés. A mai zsámbéki egyházközség kötelessége, hogy hirdessük: Márton atya egész élete folyamán zsámbéki volt, zsámbéki maradt, és hogy halálával bizonyos értelemben az egykori Zsámbéknak szinte utolsó tanúja ment el. Tanú a szó szoros értelmében, úgy, amint az apostolok Krisztus feltámadásának a tanúi, ő a zsámbéki németség egykori szép életének, meghurcoltatásának, és az új életben való feltámadásának a tanúja.

16 éves, érett nagyfiú volt, amikor a kiűzöttek Bicskén beszálltak a zsúfolt vagonokba, és Németországba indulva a magyar himnuszt énekelték. 20 évesen Martin néven belépett a Beuroni Bencés Kongregációhoz tartozó Neresheim Apátságába. 27 évesen pappá szentelték.

Sokan közülünk már nem ismerhették személyesen, ezért elmondjuk, ki volt ő. Bencés szerzetespap, polihisztor, bölcsész és természettudós, történészkutató, tanult lelkigondozó (pszichoterapeuta), a zsámbéki  monográfia írója- és szerkesztőjeként tudományszervező. Azonban elsősorban közösségépítő volt. A négy rendben kitelepített, részben szétszóratásban élő zsámbéki svábokat, sőt máshonnan kiűzött németeket is összefogta. Egyesületeket alapított, találkozókat, közös ünnepeket, zarándokutakat szervezett. Újságot, folyóiratot indított, hogy a diaszpórában élők megőrizzék értékes vallási hagyományaikat és nemzetiségi kultúrájukat. Valójában maga volt a két zsámbéki Heimatverein lelke. Az ő vezetésével az új hazában is megünnepelték a zsámbéki ünnepeket, a búcsút, a „Kiritogot”, de amint megnyílt a lehetőség, „hazajött” társaival a zsámbéki búcsúünnepre.

Az itthoni egyházközségért, a mi templomunkért is sokat tett Jelli Páter. A kitelepítettek több katolikus templomot építettek Baden-Württemberg evangélikus környezetében, ezt hálálta meg anyagi támogatásával a Stuttgart-Rottenburgi Egyházmegye. Szinte koldusként vitték zsámbéki elődeinket németföldre, de ügyességük, szorgalmuk, munkabírásuk miatt viszonylagos jólétre jutottak, nem felejtették el a „lelki bölcsőt”, és Jelli atya irányításával sokat segítettek. Felsorolni is nehéz: a Bebo Károly-szószék, a mellékoltárok és a főoltár restaurálása, az orgona újjáépítése, a templombelső újra festése, még korábban pedig a templomtető újra zsindelyezése. Látványos eredmény, örök mementó a temetői emlékhely és a Pestiskápolna. Mindezek Márton atyára és sok kedves munkatársára, az egyre többen és gyakrabban hazalátogatókra, barátainkra, lelki rokonainkra emlékeztetnek. – Tevékenysége közben, „kint és itthon” nem egyszer szembesült megnemértéssel és közösségi vitákkal, de jó természete, türelme és bölcs humora legyőzte a nehézségeket, békét teremtett.

Testvéreim! A látható ajándékokért, valamint a láthatatlan lelki kötelékért, a szeretetért hálát adunk a Jóistennek. Hálát adunk, hogy a Jóisten a nehéz időkben mindig adott, és ezután is küld Jelli pátereket, prófétai lelkű, vezetőket, papokat, áldozatos szerzeteseket. Krisztus, a Jó Pásztor életét adta juhaiért! Krisztus végtelen értékű keresztáldozatát, a szentmisét most Jelli Márton atyáért, közösségeink hűséges pásztoráért ajánljuk. Bocsássa meg az Úr gyarlóságait, adja meg neki bűnei bocsánatát, és vezesse őt a Jó Pásztor az örök élet dús legelőjére! Továbbá imádkozzunk azért is, hogy adjon a Jóisten örök nyugodalmat minden elhunyt egykori zsámbéki testvérünknek, akár a távolban akár itt őrizzük haló poraikat! Amen

Zsámbék, 2024.04.24. Ullmann P. Ágoston

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Abban az időben Jézus így szólt: Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem a sajátjai, otthagyja a juhokat, és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal.
Én vagyok a jó pásztor. Ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, – mint ahogy az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz és egy pásztor.
Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd ismét visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.”
Ezek az evangélium igéi.
Jn 10,11-18

Életének 95. évében Zsámbék szülötte, bencés monográfusa elhagyta a földi kötelékeket. Imádkozzunk érte!

Szerdán este 6 órakor mondunk szentmisét lelki üdvéért!