† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből

Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak: „Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe?
Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere.
Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod embertársadnak: Barátom, hadd vegyem ki szemedből a szálkát, holott saját szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! Vedd ki előbb a magad szeméből a gerendát, s aztán törődj azzal, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből.
Mert nincsen jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, és nincsen rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. Minden fát gyümölcséről lehet megismerni. Nem szednek a tövisbokorról fügét, sem a tüskebokorról nem szüretelnek szőlőt. A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat hoz elő. Hisz a szív bőségéből beszél a száj.”
Ezek az evangélium igéi.
Lk 6,39-45

Boldog Meszlényi Zoltán (1892-1951)

Püspöki szolgálatát elkötelezetten végezte, még a háború utolsó napjaiban is, 1945 januárjában papokat szentelt a szeminárium pincéjében.

Későbbiekben esztergomi érseki helynökké nevezték ki a káptalan döntésének megfelelően, noha a kiépülő kommunista diktatúra mást akart a helyére.  „Krisztus hű pásztoraként a hitet és az Egyházunk iránti hűséget nem tagadom soha! Isten engem úgy segéljen!” – ezekkel a szavakkal zárta esküjét Meszlényi Zoltán. Már 1946 szeptemberétől kezdve készültek róla ügynöki jelentések. 1950. június 29-én Esztergomban letartóztatták, majd Kistarcsán tartották fogva, mindenkitől szigorúan elkülönítve. Sem letartóztatásának tényéről, sem a vádemelésről nem jelent meg semmiféle nyilvános híradás. Az érseki helynöknek folyamatosan nyitva kellett tartania cellája ablakát, fűtetlen szobában kellett a telet elviselnie. Őrei bántalmazták, gyakran rúgták, bottal ütötték. Meszlényi Zoltán ráadásul nem volt teljesen egészséges ember, gyógyszereket kellett szednie már akkor is, amikor elvitték. Gyógyszereit azonban nem kapta és kapcsolatot sem tarthatott a külvilággal. Egy rabtársa visszaemlékezése szerint, amikor együttérzését fejezte ki a püspöknek, Meszlényi csak ennyit mondott: „Ő többet szenvedett…”, utalva ezzel Megváltójára.

Sok szenvedés után, 1951. március 4-én a már elhunyt főpásztort a Mosonyi utcai kórházba szállították. Halálát utólagosan anyakönyvezték 1954 júniusában. 1966. június 22-én hamvait exhumálták a rákoskeresztúri új köztemetőben, ezután kerülhettek földi maradványai az esztergomi bazilikába.

2004-ben Erdő Péter bíboros indította el boldoggá avatási eljárását. XVI. Benedek pápa 2009-ben hagyta jóvá a dokumentumot, amely Meszlényi Zoltán püspök vértanút kanonizálja a boldogok sorában. A boldoggá avatásra 2009. október 31-én került sor az esztergomi bazilikában.