† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből

Abban az időben az apostolok kérték az Urat: „Növeld bennünk a hitet.”
Az Úr így válaszolt: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki tövestől és verj gyökeret a tengerben, engedelmeskedik nektek.
Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: »Gyere ide tüstént és ülj asztalhoz.« Nem ezt mondja-e inkább: »Készíts nekem vacsorát, övezd fel magadat és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és ihatsz te is?« S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait?
Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak kötelességünket teljesítettük.”
Ezek az evangélium igéi.
Lk 17,5-10

Az ünnep története a magyar Millenniumhoz kapcsolódik, amikor Vaszary Kolos bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek kérésére XIII. Leó pápa engedélyezte a Magyarok Nagyasszonya ünneplését, melyet az október 2-i vasárnapra tettek, később X. Piusz pápa október 8-ra helyezte át, majd szeptember 12-én ünnepelték. 1984-től újra visszakerült október 8-ra.

Szent István halála előtt Szűz Mária oltalmába ajánlotta koronáját és országát.

Felajánlása óta a Magyarok Nagyasszonyaként is tiszteljük a Szűzanyát

A felajánlás 1038-ban történt, Nagyboldogasszony ünnepén. A Hartwik-legenda szerint a szent király szemét és kezét a csillagok felé emelve így kiáltott föl:

„Mennyek Királynéja, a világ dicsőséges megújítója, a Te oltalmadba, a Te legmagasabb könyörgésedbe ajánlom a szent egyházat püspökeivel és papságával, az országot előkelőivel és népével, mindnyájunknak búcsút mondva, a Te kezeidbe ajánlom lelkemet.”

A Magyarok Nagyasszonya tisztelete Szent László király uralkodása idején új virágzásba borult. Később a tatárokkal és a törökökkel szemben is Jézus és Mária nevét kiáltva harcoltak a magyarok. I. Lipót a török alóli fölszabadulás emlékére, hálája jeléül megismételte az ország fölajánlását Máriának a 17. század végén. Buda 1686. évi visszavételekor és a török kiűzésekor XI. Ince pápa üzenete volt a jelszó:

„A Boldogságos Szűz ad segítséget!”

Latinul: B eata V irgo D abit A uxilium! (A kezdőbetűk Buda nevét adják ki.)

Mátyás királytól kezdve egészen 1849-ig majdnem kivétel nélkül a Patrona Hungariae képével ékesek a magyar fémpénzek. Ezeket „máriásoknak” hívták. A magyar hadilobogókon a Dózsa Györgyre bízott keresztes hadjáratból maradt ránk először Mária alakja. II. Rákóczi Ferenc, a „nagyságos fejedelem” zászlói közül kettőn is ott láthatták a Nagyasszonyt, de a hadbavonult főrendek is ilyen lobogók alatt harcoltak a törökök, majd a „németek” ellen. Az 1848/49-es csatákban Patrona Hungariae zászlói lobogtak, sőt még a kiegyezés után is több gyalogsági ezrednél is megmaradtak – sorolták.

Vaszary Kolos bíboros kérésére a Szentszék is elismerte a Mária-tisztelet nemzeti jellegét. Mintegy kilenc évszázados töretlen hagyományt szentesített XIII. Leó, amikor 1896-ban külön ünnepet engedélyezett október második vasárnapjára. Ezt Szent X. Piusz helyezte október 8-ra. 1980. október 8-án II. János Pál pápa kápolnát szentelt a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére a Szent Péter-bazilika altemplomában.

A Patrona Hungariae sajátos ikonográfiája a Napba öltözött Asszony ábrázolásából bontakozott ki: a Szűzanya fejére a tizenkét csillagú korona helyett a magyar Szent Korona került, a karján ülő kis Jézus kezébe az országalma, Mária másik kezébe pedig az ország jogara.

Ezen a napon, október 8-án, a zarándokok sokasága keresi fel a Mária-kegyhelyeket, hogy kérje a Magyarok Nagyasszonya közbenjárását, az Oltalmazó Boldogasszony védelmét a magyar nemzetre.

Október elseje az idősek világnapja és a zene világnapja is egyben.

Így ünnepeltünk az otthonban:

Fejér Gábor Tamás képriportja: https://drive.google.com/drive/folders/1meAPlYh8PInxOrE8_GjTu1mbFBDgA-_R?usp=sharing