Március 24.

Magány és öröm

Amikor [az Úr Jézus] azt mondja: "Te, amikor imádkozol, menj be a szobába, zárd be az ajtót, s imádkozzál mennyei Atyádhoz" (Mt 6,6), az emberi lélektől olyan aszketikus erőfeszítést kíván, melynek nem magában az emberben van vége. A bezárkózás ugyanakkor az emberi szív legőszintébb megnyitása is. Nélkülözhetetlen akkor, ha találkozni akarunk az Atyával. "Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz". Itt az a kérdés, vissza tudjuk-e szerezni a gondolat, az akarat és a szív egyszerűségét, mely ahhoz szükséges, hogy önmagunkban megtaláljuk Istent, és Isten éppen erre vár, hogy hogy az ember közelébe jusson, aki magába mélyed és ugyanakkor nyitottá válik Isten igéjére és szeretetére! Az így felkészült lélekhez akar Isten szólni. Igazságot és szeretetet kíván adni, melynek valódi forrása benne van.

/Szent II. János Pál pápa; Beszéd a Vatikánban, 1979. február 28./