Március 10.

Istenre figyelve

Az a feladatunk, hogy vizsgáljuk meg, miként fogadjuk el az evangéliumot, tudván azt is, hogy nemcsak élettervet kínál számunkra, hanem hírt is ad, hiszen az evangélium jó hírt jelent. És az a jó hír, hogy Isten szeret minket, és megtestesült Fiában kimutatta együttérzését velünk, megváltva bennünket a bűntől és a haláltól. Így tehát az evangélium a felszabadulás, az öröm és az élet teljességének üzenete. De aki komolyan veszi ezt az üzenetet, annak el kell köteleznie magát az új élet mellett, melyet az evangéliumi értékek tükröznek. Annak kérdése ez, hogy el tudunk-e mozdulni a felszínes létezésből a mély bensőségesség felé, el tudunk-e jutni az önzéstől a szeretetig, a küzdelemtől addig az életig, melynek maga Krisztus volt a példaadója. Az imának sokféle kifejeződése lehet, személyes és közös is lehet. De mindenekelőtt meg kell élnünk lényegét, Istenre figyelve, aki szól hozzánk, úgy beszélget velünk, mint gyermekekkel, szemtől szembe, telve bizalommal és szeretettel.

/Szent II. János Pál pápa; Beszéd a Vatikánban, 1997. február 16./