Szent Norbert ereklyéinek 1627-es prágai bevonulása a barokk kor egyik leglátványosabb vallási és politikai eseménye volt. A menet nem csupán egy egyházi szertartás, hanem a harmincéves háború közepén a katolikus megújulás (ellenreformáció) diadalmenete is volt.

Az eseménysorozat 1627. május 24. és június 1. között zajlott (bár az előkészületek és a várakozás már korábban megkezdődtek).

Az előkészítő szakasz: A várakozás

• Porgit (Prosek): Az ereklyéket Magdeburgból idáig szállították, ahol egy hétig várakoztak.
• Diplomácia: Ez idő alatt egyeztették a protokolláris sorrendet a császári udvar, az érsek és a premontrei rend között.
• Díszlet: Prága utcáit diadalkapukkal, virágokkal és értékes szőnyegekkel díszítették fel.

A bevonulás útvonala és menete:

A menetrendet szigorú hierarchia határozta meg:

1. A város kapujában: A városi tanács és a céhek képviselői fogadták a menetet.
2. A menet eleje: Dobosok, trombitások és zászlóvivők haladtak elöl, akiket a szerzetesrendek (jezsuiták, ferencesek, dominikánusok) követtek.
3. A papság: Több száz pap és kanonok után a premontrei rend tagjai haladtak fehér ruhájukban.
4. Az ereklyetartó: Szent Norbert csontjait egy díszes, ezüsttel kivert, nyitott hintón (vagy baldachin alatt vitt emelvényen) helyezték el. Az ereklyét a legmagasabb rangú egyházi méltóságok vették körül.
5. Az uralkodói jelenlét: II. Ferdinánd császár, felesége, Eleonóra és fia (a későbbi III. Ferdinánd) gyalogosan követték a menetet, ezzel fejezve ki alázatukat a szent előtt.

Megállók és végállomás:

A menet nem egyenesen a Strahov-apátságba ment, hanem érintette a város szakrális központjait:

• Szent Vitus-székesegyház: Itt tartották az első nagy hálaadó misét (Te Deum). A székesegyházban az ereklyéket közszemlére tették, hogy a nép hódolhasson előttük.
• Nyolcnapos ünnepség (Oktáv): A bevonulást követő nyolc napon keresztül folyamatosak voltak a prédikációk, a misék és a körmenetek. Minden nap más-más szerzetesrend vagy társulat tartott áhítatot.
• Strahov-apátság: Az ünnepségsorozat végén, június 1-jén helyezték el az ereklyéket végleges helyükön, a premontrei apátság templomában.

Szent Norbert ereklyéinek kalandos története

Norbert 1134-es halálát követően, földi maradványait érseki székhelyén, Magdeburgban (Németországban) helyezték el. A rendalapító 1582-es szentté avatásával szinte egy időben fogalmazódott meg a szándék, hogy a rendalapító földi maradványait az időközben protestáns hitre áttért Magdeburgból katolikus területre vigyék.

1588-ban, még a szentté avatás hatása alatt a reformbarát Johannes Lohelius, strahovi apát, utóbb prágai érsek felvállalta az ügyben a kezdeményező szerepet a bécsi császári udvarnál, Jean Despruets generális apát pedig támogatta őt. A generális apát később megpróbált más módon is segíteni, miután Bécsben semmit sem tudtak elérni: Albert és Izabella főhercegi pár közbenjárását kérte, de ez a kérés sem vezetett eredményre. Végül aztán Johannes utódjának, Kaspar von Questenbergnek többszöri próbálkozás után, az 1626. december 3-ról 4-re virradó éjszakán sikerült kiemelni a földi maradványokat a Miasszonyunk-prépostság sírboltjából. Norbert haló pora csaknem 500 évig nyugodott ezen a helyen, és nagy csendben, szinte titokban vitték el Magdeburgból a prágai Strahov (Csehország) premontrei kolostorába.

Az eseményt a Miasszonyunk-prépostság, a dómkáptalan és Magdeburg városi tanácsa közti hosszú alkudozás előzte meg. Jóllehet a protestánsoknál nem volt ereklyetisztelet, az egykori érsek földi maradványait mégis különleges kincsként őrizték. Mindenekelőtt attól féltek, hogy a földi maradványok elvesztésével a kolostor privilégiumaitól és bevételeitől is elesnek. Továbbá ragaszkodtak az ember síri nyugalmának a sérthetetlenségéhez. A földi maradványok elszállításához Kaspar von Questenberg apát először II. Ferdinánd császár (1619-1637) jóindulatát és belegyezését szerezte meg, majd 1626. január 15-én indult el Szászországba, hogy a magdeburgiakkal is tanácskozzon erről.  Magdeburg városi tanácsa hozzájárult az ereklyék átviteléhez, a Miasszonyunk-prépostság és a dómkáptalan adminisztrátora azonban a leghevesebben tiltakozott ellene. Az akció ellenzői megakadályozták, hogy a kriptában levő földi maradványokat Heinrich von Mengersen kapitány császári katonáinak segítségével titokban éjjel kiemeljék, az ellenzők ugyanis a város lakóit riasztották és felkelésre buzdították. Tehát ez a kísérlet kudarcba fulladt. Újabb próbát a tárgyalások után, december 3-án tettek. Dél körül átmentek a Miasszonyunk kolostortemplomba, és lementek a kriptába. Jelen volt Questenberg apát, Fuck prépost, két városi tanácsnok, Andreas Rohr és Nikles Genthe, továbbá Altringen császári kapitány és több munkás. A sírhoz nem tudtak közvetlenül hozzáférni. Először a fölötte lévő Szent Kereszt-oltárt kellett lebontani, hogy elérjék a kőszarkofágot. Ezután kiszerelték a vaskapcsokat, majd felemelték a nehéz fedőlapot. A földi maradványok sértetlenek voltak, de az első érintésre összeestek. A szent maradványok megpillantásakor Questenberg apát megrendült, és meghatódva térdre rogyott. Az apát magához vehette a püspöki gyűrűt egy aranyba foglalt zafírkővel. Ez sajnos a kommunista időben eltűnt Strahovból. A földi maradványokat fehér kendőbe takarták és vasfoglalatú ládába helyezték. Éjszaka lett, mire az értékes teherrel kijöttek a templomból. Másnap délután a kis csapat elhagyta az Elba menti várost, de valószínűleg a kivonulással védőszentje is elhagyta a várost, ugyanis 1631. május 20-án a császári csapatok Tilly generális vezetésével lerohanták Magdeburgot és köztük a dómot és a Miasszonyunk-templomot is fölégették.

Szent Norbert maradványait a mai napig a strahovi Szűz Márai-templomban őrzik.