Február 26.

A kereszt lábánál állva Istent látjuk

A Szövetség története, mely Ábrahámmeghívásával kezdődik, a Színeváltozás hegyén keresztül a keresztrefeszítés hegyéig tart. A Színeváltozás felkészíti az apostolokat a Nagypéntek eseményére. Ő az, aki fel fogja ajánlani életét a kereszten és szégyenletes halált hal, ő az Atya kiválasztott Fia. Benne ért a csúcspontjára Isten szövetsége az emberrel... A szövetség Isten kezdeményezése az ember felé. Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, s ezzel képessé tette, hogy elfogadja megváltó ajánlatát. Az ember, mint Isten képmása önmagában hordja a halhatatlanság képességét, melyet egyedül Isten adhat meg jelenléte által, isteni életével, istenségének teljes valóságában átadva magát az embernek. Isten, aki a szeretet, így akarja önmagát adni az embernek. Az emberben pedig mélyen él a rejtett vágy, hogy "meglássa" Istent.

/Szent II. János Pál pápa; Beszéd az olaszországi TorDiValle-i Miasszonyunk templomban, 1989. február 19./

Február 25.

A beső öröm értelme

A Nagyböjt főáramlatának át kell folynia a belső emberen, a szíven és a lelkiismereten keresztül. Ebből áll a bűnbánat lényegi erőfeszítése. Ebben az erőfeszítésben az Isten felé irányult emberi elhatározásnak az ereje a megtérés, valamint a megbocsátás és a lelki felszabadulás kegyelmében rejlik. A bűnbánat nem csupán erőfeszítés, teher, hanem öröm is. Néha az emberi lélek hatalmas öröme, olyan gyönyörűség, mely sehonnan máshonnan nem származhat.

/Szent II. János Pál pápa; Beszéd a Vatikánban, 1979. február 28./

Február 24.

A kereszt tanulsága

Valójában a kereszt a hit jelképe, a keresztre feszített és feltámadt Jézus emblémája. Ezért a keresztnek kell jeleznie nagyböjti utunk stációit, hogy tanítson minket még jobban megérteni a bűn súlyát és a vér hatalmát, mellyel a Megváltó megmosott és megtisztított bennünket. Gondolkodjunk el a Megfeszített tanításán nemcsak a keresztút ájtatosságának idején, amint ez Nagyböjt idején szokásos, hanem meditáljunk és imádkozzunk, míg Krisztussal egy lélekként bensőséges közösségbe nem kerülünk. Amint Péter apostol mondja: "Ehelyett inkább örüljetek, hogy részetek lehet Krisztus szenvedéseiben, hogy dicsősége megnyilvánulása napján majd ujjongva örülhessetek" (1Pt 4,13).

/Szent II. János Pál pápa; Beszéd az olaszországi Tor DiValle-i Miasszonyunk templomban, 1989. február 19./