Március 6.

Vigaszt lelni a keresztben

Csatlakozom hozzátok a fohászban, melynek oly gazdag jelentése van: Adoramus te, Christe, et benedicimus tibi, quia per sanctam crucem tuam redemisti mundum (Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged, mert szent kerszted által megváltottad a világot). Igen, imádjuk és áldjuk Isten Fia keresztjének titkát, mert az ő halálából született meg az emberiség reménysége. A kereszt imádása vezet el bennünket olyan feladathoz, melytől nem tántorodhatunk el, ahhoz a küldetéshez, melyet Szent Pál e szavakkal fejezett ki: "Testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak a javára" (Kol 1,24). Én is felajánlom szenvedéseimet, hogy Isten terve megvalósuljon és igéje elterjedjen a népek között. Közel vagyok mindazokhoz, akiket ma megpróbál a szenvedés. Mindegyikükért imádkozom. O crux, ave spes unica! Dicsőség neked, ó kereszt, egyetlen reményünk! Adj nekünk türelmet és bátorságot, és szerezz békét a világnak!

/Szent II. János Pál pápa; Üzenet a római Colosseumban, 2005. március 25./

Március 5.

A szenvedő Krisztus ma

A szenvedő Krisztus ott lakozik a mai férfiak és nők között. Hogy kinyilvánítsa hatalmát, Isten eljött, hogy osztozzon legmélyebb nyomorúságunkban. Minden egyes személyben, akit bántanak, megvernek, elutasítanak, felfedezhetjük az Urat, aki az emberiség útján jár, vállán a kereszttel. Kedves barátaim, a Megfeszített mindig veletek van, azok mellett, akik robotolnak, szenvednek és meghalnak. Mindannyian, akik hordozzátok nehéz terheteket, jöjjetek el oda, ahol Krisztus lakozik, hordozzátok kereszteteket vele együtt, ajándékozzátok meg őt életetek áldozatával, és ő megkönnyíti terheteket (Mt 11,28). Ott találjátok magatok mellett Máriát, Jézus édesanyját és a ti anyátokat, aki vezérelni fog titeket, bátorságot és vigasztalást nyújt. Egy olyan világban, melyben látszólag győz a gonosz, ahol a reménység már-már eltűnik, közeledjetek egyímáshoz, ahogyan Krisztus is közeletekbe jutott, egységben a hit, a testvériség és a másokkal való törődés vértanúival, az igazságosság és szabadság tanúságtevőivel, a türelmetlenség és megkülönböztetés áldozataival, mindazokkal, akiket oly sok nemzetben elpusztított a gyűlölet vagy a háború, s akik életüket adták fivéreikért és nővéreikért. Ne nézzetek félre, legyen bátorságotok kezet nyújtani, testvéri gesztust tenni, Cirenei Siomon példájára, aki Jézusnak segített a keresztet hordozni a Kálváriára. Legyetek a megbékélés és a béke hű mesterei! Éljetek együtt szolidaritásban és testvéri szeretetben! Tegyétek világossá a Megváltó keresztjét, hogy az egész világnak hirdethesse a Feltámadott győzelmét, az élet győzelmét a halál felett!

/Szent II. János Pál pápa; Levél James Francis Stafford bíboroshoz a Világifjúság Napjára, 1997. augusztus 22./

Március 4.

Megérteni a Kereszt ékesszólását

Az alamizsnálkodás és a böjtölés, mint a megtérés és a keresztény bűnbánat eszköze szorosan összekapcsolódik egymással. A böjtölés önuralmat jelent, azt jelenti, hogy parancsolni tudunk magunknak és arra is készek vagyunk, hogy elutasítsunk dolgokat, nemcsak az ételt, hanem a szórakozást és más örömöket. Az alamizsnálkodás pedig tágabb értelemben azt jelenti, hogy készek vagyunk megosztani mások örömét és szomorúságát, hogy adakozunk felebarátainknak, főleg a rászorultaknak,és megosztjuk velük nemcsak az anyagi, hanem a lelki javakat is. Éppen ezért kell nyitottnak lennünk mások felé, megérezni különféle igényeiket, szenvedéseiket, szerencsétlenségüket, és keresni - nemcsak anyagi értelemben, hanem szívünkben is - a lehetőséget, hogy segítsünk rajtuk, enyhítsük szenvedésüket, kisegítsük őket a bajból. Így hát, amikor Istenhez fordulunk imánkban, ugyanakkor az emberekhez is fordulunk. Ha igényesek vagyunk önmagunkkal szemben és nagylelkűek másokkal, kifejezzük megtérésünket konkrét és ársadalmi módon is. Az emberekkel, a szenvedőkkel és a szükséget szenvedőkkel való teljesebb szolidaritáson keresztül egyesülünk a szenvedő, megfeszített Krisztussal.

/Szent II. János Pál pápa; Levél a Nagyböjt szelleméről, Vatikán, 1979. február 28./