A "kemény mag" (Balázs és Marci) nem adja föl! Bár sietősre vettük a túrát, de nagyon kellemes időben, jót beszélgetve, a mi csodás tájainkon járva töltöttünk 1.5 órát. S amikor Páty határában bementünk a földutakra, találkoztunk egy bácsival valahol Isten háta mögött kettővel. Egy félig kiásott fa gyökérzete mellett ült. Valami olyat mond Marcinak, hogy "magas a fű, de amúgy sem ülnék kerékpárra, mert rossz az egyensúlyérzékem" - miközben látszik, hogy ezt az állapotot mesterségesen idézte elő a kora reggeli órákban :-)Aztán megyünk tovább: a napraforgók még szundikáltak (csak néhány koránkelő volt közöttük), s Tök határában az ölyvek (segíts András!) átható hangja hallatszik. 
Isten-áldotta vidék ez!
Hazafelé még megnéztem a zsámbéki főtér-rekonstrukció 1a ütemét