Holnapy D. Márton
Leírás nélkül.
Godefrida nővér Zsámbékon
Szeptember 10-én, éppen a hétfő esti Vesperásra érkezett meg a Premontrei Női Rendházba a 95 éves Marton Anna, Godefrieda nővér Somlóvásárhelyről, ahol 1950-től egy másik nővérrel, majd 2003-tól egyedül élte szerzetesi életét.
Társa 26 évig az Angolkisasszonyok renjédből való Mária nővér volt. Elhunytával azonban Godefrieda nővér egyedül maradt Vásárhelyen. Ennek ellenére ez idáig nem vágyott közösségbe; szerette faluját, a természetet, az imát és a csendet.
Munka közben is mindig tudott imádkozni. Kedvenc imái mellett mindennap végigmondta a rózsafüzért. Ebből az életmódból ered egyszerűsége, őszintesége és kedvessége, mely olyannyira jellemzi őt, hogy már első találkozáskor magával ragadja az embert.
Godefrieda nővér 1923. május 13-án született. Szülei mélyen vallásosak voltak, őt és négy testvérét keresztény neveltetésben részesítették. 1946-ban lett szerzetesnő. Eleinte Külsővaton, majd Somlóvásárhelyen tevékenykedett rendtársaival együtt. Leginkább állattenyésztéssel és mezőgazdasággal foglalkozott.
Somlóvásárhely azért fontos a premontrei nővérek számára, mert a török időkig ez volt az a hely, ahol a szerzetesnők még hiteleshelyi tevékenységet is folytattak. A török idők után kihalt a Rend női ága, de 1939-ben újra premontrei nővérek népesítették be ezt az ősi fészket. Az 1950-es szétszóratással ennek is vége lett.
Godefrida nővér Zsámbékra költözésével az utolsó, Somlóvásárhelyen őrt álló nővér is beköltözött a nővérek rendházába. OE
ARS SACRA FESZTIVÁL 2018
https://www.ars-sacra.hu/letoltes/2018_papageno.pdf
szakrális művészet fogalmaA szakrális művészet fogalommeghatározásánál nem a hallható és látható megtapasztalásokra kell koncentrálnunk, hanem arra, ami egy festmény, egy zenemű, egy vers, egy táncelőadás mögött rejtőzik. Mindarra, ami láthatatlan.
Íme egy csokorra való idézet azoktól a művészektől és papoktól, akik segíthetnek megérteni ezt a nehezen megfogható fogalmat: „A művészet tulajdonképpen nem más, mint áttörni a tényeket és eljutni a valósághoz.” Pilinszky János „A művészet ugyanis, ha igazi, a sajátosan vallásos kifejezési formákon túl is belsőleg közel van a hit világához, annyira, hogy olyan időszakokban, amikor a műveltség kifejezetten elfordul az Egyháztól, a művészet hidat képez a vallásos élményekhez.” Szent II. János Pál pápa, Levél a művészekhez "A vallásos és szakrális művészet Isten végtelen szépségére figyel, azt akarja lehetőségei szerint emberi alkotásban kifejezni. Annál jobban szolgálja tehát Istent, az ő dicséretét és dicsőségét, minél tudatosabban törekszik arra, hogy alkotásaival a lehető legjobban vezesse Isten felé az emberek lelkét." II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció „A művészettől megfosztott ember süket Isten üzenetére.” Jelenits István "A művész feladata, hogy a művészet papjaként felemelje és Istenhez vezesse az embereket". Liszt Ferenc "A művészetben az ember számára eleve benne rejlik az isteni, üdvözítő paradicsomra való célzás, és már ennél az egyetlen dolognál fogva is magasan fölötte áll a művészet minden egyébnek." Nyikolaj Vasziljevics Gogol "Én azt szeretem a művészetben, ha érezteti az örökkévalóságot, anélkül hogy hirdetné. Azt az örökkévalóságot, ami a legközelebbi utcasarkon ragadott meg: egy cselédlány, aki abbahagyja az edénysúrolást, és egy pillanatra olümposzi istennő lesz." Pierre-Auguste Renoir "A keresztény művészet lényege (...) az Isten emberi arcával való találkozás szüntelen megújuló története. A művészet lehetőséget teremt az ember számára "hogy megérinthessük köpönyegének szegélyét", s ez az evangélium szerint elég ahhoz, hogy meggyógyuljunk." Ozsvári Csaba |
Évközi 22. vasárnap
† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Abban az időben összegyűltek Jézus köré a farizeusok és néhány írástudó Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan, kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyékig, így tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.
A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?” Ezt a választ adta nekik: „Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás, amint írva van: »Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem. Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi parancsok.« Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok.”
Majd ismét magához szólította a népet, és így szólt: „Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg: Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.
Ezek az evangélium igéi.
Mk 7,1-8.14-15.21-23
