Öröm útja 5. állomás

A föltámadt Jézus megjelenik az emmauszi tanítványoknak

P.: Föltámadott az Úr a sírból. Alleluja!

N.: Ki értünk a keresztfán függött. Alleluja!

Tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvanfutamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve, és beszélgettek egymással mindarról, ami történt. Miközben egymással beszélgettek és vitáztak, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük. Látásukat azonban mintha valami akadályozta volna, hogy ne ismerjék fel őt. Ő pedig így szólt hozzájuk: Miről beszélgettek egymással útközben? Erre szomorúan megálltak. Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki:

Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?

Mi történt? – kérdezte tőlük.

Ők így válaszoltak neki:

Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki cselekedetben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt; és hogyan adták át főpapjaink és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg. Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora hajnalban ott voltak a sírboltnál, de nem találták ott a testét; eljöttek, és azt beszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt hirdették, hogy ő él. ²⁴El is mentek néhányan a velünk levők közül a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték; őt azonban nem látták.

Akkor ő így szólt hozzájuk:

Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?

És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt.

Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni.

De azok unszolták és kérték:

Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!

Bement hát, hogy velük maradjon. És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük.

Ekkor így szóltak egymáshoz:

Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat? Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről. (Lk 24, 13-35)

Atlasz Gábor képén az emmauszi tanítványok, hétköznapi emberek. Egy idősebb, balról, és egy fiatalabb, szinte diákkorú tanítvány jobbról. Kezeik, testmozdulatuk felerősített gesztusok, a XVII. századi festő elődöket idézik (Caravaggiót?). Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt hozzánk – ez érződik ki a jobb oldali tanítvány mozdulatából. (Ők nem apostolok, hanem a szélesebb tanítványi körhöz tartozók voltak). És szinte „kihátrálva” a képből ott van Jézus is, amint még kezei az asztal fölött megtörik a kenyeret, de ő mintegy eltávozva közülük a kenyértörés csodájával magukra hagyja az elképedt tanítványokat. Csak az árnyékok maradnak… M

A képről és festőjéről:

Atlasz Gábor: Emmauszi vacsora 2018

A kép festője kortárs magyar képzőművész. Önéletrajza saját honlapja alapján:

Atlasz Gábor 1966 - ban született, Szegeden, 1984 óta Budapesten él és dolgozik.

Festőként diplomázott 1994–ben a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, mestere Veress Sándor László volt. 1996-ban elvégezte a mesterképzőt. Ugyanitt az egyetemen 2003–2008 között rajz-festést tanított, tárgyrestaurátor szakon. Képei egyaránt szerepelnek hazai és külföldi kiállítótermekben, számos egyéni és csoportos kiállításon voltak láthatók.

1984 óta fut párhuzamosan, egyedi jelenségként regisztrálható festészeti és mozgásszínház - rendezői munkássága, számos képzőművészeti, nagy festőelődök élete és művei ihlette színházi előadás írója és rendezője.

A mozgásszínházi és egyben festő látásmóddal megrendezett összművészeti, színházi, tánc-performanszai sajátos módon ötvözik a zene, a színház és a festészet nyújtotta műfaji, formai lehetőségeket.

Portréfilm a művészről: https://www.youtube.com/watch?v=NcZfDTWmFGE

Wehner Tibor művészettörténész:

„Atlasz Gábor új festői korszakában nyitott, titkokkal és kételyekkel telített, feloldatlan feszültségekben izzó, de talán pontosan ezért termékenyítő hatású, a valóságos és a transzcendens világok közötti átjárásokat nyitó, a jelenkorra reflektáló művekkel gyarapította a jelenkori magyar piktúrát.„

Öröm útja 4. állomás

A föltámadt Jézus megjelenik édesanyjának

P.: Föltámadott az Úr a sírból. Alleluja!

N.: Ki értünk a keresztfán függött. Alleluja!

A szombat elmúltával a magdalai Mária és Mária, Jakab anyja, valamint Szalómé illatos keneteket vásároltak, hogy elmenjenek, és megkenjék Jézus testét. A hét első napján, korán reggel, napkeltekor, elmentek a sírhoz. Ezt mondogatták egymás között: „Ki hengeríti el nekünk a követ a sír bejáratáról?” Ekkor odapillantottak, és észrevették, hogy a kő, amely igen nagy volt, el van hengerítve.

Bementek a sírba, és látták, hogy egy fehér ruhába öltözött ifjú ül jobb felől. Megrettentek. De az így szólt hozzájuk: „Ne álmélkodjatok! A Názáreti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Feltámadt, nincsen itt.” (Mk 16, 1-6a)

Fra Giovanni da Fiesole, akit Beato Angeliconak is neveztek és akit Szent II. János Pál pápa 1982-ben boldoggá is avatott, Firenze közelében egy falucskában született és 1455-ben halt meg Rómában. Nevében a „Fra” előtag „frater”-t, azaz szerzetes testvért jelent. Az „Angelico” – „angyali” – jelzőt pedig valószínűleg képeinek finom harmóniája, alakjainak egyszerűsége és szelídsége miatt kapta. Húszéves lehetett, amikor fivérével együtt – egy domonkosrendi prédikátor beszédének hatására –belépett a fiesolei domonkosok közé. Fra Angelico bizonyára sokat tanult Masacciótól, és Lorenzo Ghiberti is hatást gyakorolhatott műveire. Eleinte miniatúra festéssel foglalkozott, majd táblaképeket és falképeket is kezdett festeni. Később már önálló műhelyt vezetett, és hírneve már életében messze földön ismertté lett.1436-ban Cosimo Medici a fiesolei domonkosnak adományozta a firenzei San Marco kolostort és templomot. Újjáépítették az egész épületegyüttest és a belső dekorációt Fra Angelicóra bízták. A festő segédeivel a 45 cellában és az épület más részein levő falképeken 1450-ig dolgozott.

A kolostor 8-as cellájában, Fra Angelico freskóján üres szarkofágot látunk, amelynek egyik végén angyal ül, és felemelt kézzel inti a sírhoz érkező asszonyokat.

A kép jobb oldalán álló asszonyok – kezükben edények illatszerekkel, balzsamozó kenetekkel – megilletődve nézik az angyalt. Egyikük – talán ő Mária, Jézus anyja – valamivel előrébb egymagában áll, és kezét szeméhez emelve tekint az üres kőkoporsóba. A háttérben pedig ott látjuk a diadalmasan magasba emelkedő Feltámadottat, óriási ovális fénykörben, fehér ruhában, kezében pálmaággal és zászlóval. Mária feje körül a glória a Krisztust övező mandorla alsó csúcsával érintkezik. A bal oldalon térdeplő, szerzetesi ruhás alak a rendalapító Szent Domokos.

Ez a freskó már több, mint fél évezrede sugározza a szerzetes festő, Beato Angelico és rendtársainak mély hitét a feltámadás igazságában.

M