Clastres-i Boldog Ricovera

Ünnepnapja: október 29.

„Ezek mindnyájan egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak együtt az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel.” (Apostolok Cselekedetei 1,14)

Az apostolokat követve, Szent Norbert a Rend megalapításának kezdetétől fogva hívta az asszonyokat is, hogy osztozzanak az általa Prémontréban kialakított életmódban. 1121-ben Szent Norbert átadta a szerzetesi fátylat az első ilyen asszonynak, egy Ricovera nevű özvegynek, akit megérintett Szent Norbert apostoli eszményképe. Az evangéliumban Krisztust szolgáló szent asszonyokhoz hasonlóan Ricovera is ennek az új közösségnek szentelte önmagát és birtokait. Norbert Ricoverát bízta meg a premontrei nővérek közösségének vezetésével, kiemelt felelősséget adva neki az ott alapított ispotály (szegényház és kórház) irányításában.

„A szegények és a zarándokok befogadása” – amit ma vendégszeretetnek nevezünk – a nagy káptalani hagyomány része volt. Az irgalmasság kiemelkedő cselekedetének számított egy olyan korban, amikor a zarándoklatot megszentelt életállapotnak tekintették, az utazási körülmények pedig rendkívül nehezek voltak. Szent Norbert különösen kedvelte a szeretetnek ezt a szolgálatát. Az összes hagyományos káptalani gyakorlat közül hármat emelt ki különösen: az oltár körüli tisztaságot, a bűnök megvallását a káptalan előtt, valamint a vendégszeretetet. Megígérte, hogy azok a premontrei közösségek, amelyek megtartják ezt a három gyakorlatot, soha nem fognak hiányt szenvedni semmiben.

A prémontréi ispotályt Norbert nagylelkűen javadalmazta. Magában foglalt egy szállást az utazóknak, egy menedékhelyet a szegényeknek és egy kórházat a betegeknek. Miközben a rendtársak a férfiakról gondoskodtak, a nővérek – Ricovera irányításával – a nőket látták el. Ricovera a Rend legkorábbi időszakától kezdve vezette ezt az ispotályt, és ezt tette egész életében. A szegények iránti mély szeretetéről és a rászorulók vigasztalásának adományáról ismert asszony azt kérte, hogy a szegények temetőjében temessék el, akiket oly önzetlen odaadással szolgált. A vendégszeretet hagyománya a mai napig él a Rendünkben.

Ricovera 1136-ban halt meg; erről a szent életű premontrei apácáról számos csodát feljegyeztek. Egyszer a kolostorban kiütött tüzet oltotta el azzal, hogy keresztet vetett rá. Halála után hosszú éveken át rózsák és más virágok nyíltak a sírján.