+4. század eleje

Katalin, a szép királylány az egyiptomi Alexandriában élt, és műveltségével kitűnt kortársai közül. Amikor Maxentius császár (305-- 312) Alexandriába látogatott, halálos ítélettel fenyegették meg mindazokat, akik nem áldoznak a bálványoknak. Katalin a császár elé lépett, és a keresztet vetve értésére adta, hogy keresztény. Bátran vallomást tett arról, hogy egyedül az Úr Jézus Krisztust követi, mert a filozófusok és a költők műveinek tanulmányozása során fölismerte e világ bölcsességének hiábavalóságát.

A császárnak tetszett Katalin okos beszéde, de kényszeríteni akarta, hogy mutassa be az áldozatot a bálvány-isteneknek. Katalin ezt megtagadta és lehetőséget kért a császártól, hogy tudományos vitában védje meg hitét. Maxentius ezért sürgősen Alexandriába hívatta birodalma leghíresebb ötven bölcselőjét. A tudományukra hiú bölcselők azonban egymás után hajoltak meg Katalin érvelése előtt. A császár dühében máglyára ítélte valamennyit. Amikor ezeket jajgatások közepette a vesztőhelyre vitték, Katalin azzal biztatta őket, hogy a tűzhalál pótolhatja a keresztséget, és ha hisznek, elnyerik az örök életet.

A császár ezután fölkínálta Katalinnak a császárnői trónust, s ezzel burkoltan a házasságot, azzal az ígérettel, hogy minden városban szobrot állíttat neki. Katalin egyértelműen visszautasította ezt. Ezután Maxentius erőszakhoz folyamodott: letépette Katalinról ékes ruháját és ólmos ostorokkal megostoroztatta. Börtönbe vetették, de az ott töltött tizenkét napot Katalin térítésre használta föl: amikor a kíváncsi császárné eljött, hogy esetleges ellenfelét megnézze, a kíséretében lévő testőrtisztre Katalin olyan hatással volt, hogy az kétszáz katonájával együtt keresztény lett.

Ekkor a császár halállal kezdte fenyegetni Katalint. Készíttetett egy késekkel fölszerelt kerekekből álló kínzószerkezetet, ami félelmetes zajt keltett. Katalin azonban nem rémült meg. Amikor meg akarták ölni, angyalok mentették meg, és a széttört kerekek darabjai sok katona halálát okozták. A látványtól megrémült tömeg tiszteletet adott ,,a keresztények hatalmas Istenének'', s a császárné kérlelte urát, hogy hagyjon föl a harccal, amelyet Isten ellen folytat. Maga is megvallotta, hogy hisz Krisztusban. Erre a császár őt is megkínoztatta, majd a testőrtiszttel és a kétszáz katonával együtt lefejeztette, s kiadta a parancsot, hogy Katalint is fejezzék le.

A vesztőhelyen Katalin arra kérte az Urat, hogy mindazok, akik Krisztus szeretetéért megemlékeznek róla (Katalinról), bőséget lássanak kenyérben és borban, testük egészséget nyerjen és minden földi jóban részesüljenek. Akik tisztelik őt, azokat óvja meg Isten a természeti katasztrófáktól, betegségtől, s főleg a hirtelen haláltól. Aki segítségül hívja az ő nevét, testének tagját el ne veszítse, egészséges gyermeket szülhessen és meg ne haljon gyermekágyban. Utoljára bűnbocsánatot kért az őt segítségül hívók számára. Miután a mennyből hang hallatszott, amely jelezte, hogy kérései teljesülni fognak, fejét a hóhér kardja alá hajtotta.

Ami ezután történt, az a legenda szerint nyilvánvalóvá tette, hogy Katalin kiragadtatott e földi világból: amikor feje lehullott, testéből nem vér, hanem tej folyt. Majd angyalok jöttek, fölemelték a testét és elvitték, hogy a Sinai-hegyen temessék el.

A 6--7. században görögül írt Katalin-passiót valószínűleg a képtisztelet vitái és a képrombolás elől nyugatra menekülő szerzetesek vitték magukkal Rómába, ahol a 14. században kiegészítették gyermekkorának történetével. Eszerint Katalin a ciprusi király leánya, akit szülei csodás ajándékként kaptak Istentől. Miután fölserdült és megkeresztelkedett, másnap megjelent neki látomásban a Szűzanya ölében a kicsi Jézussal, aki eljegyezte Katalint magának.

A középkorban széles körben és nagyon bensőségesen tisztelték szüzességéért és bölcsességéért. Mivel a hit igazságát oly hatásosan védte, a teológusok, filozófusok és ügyvédek védőszentje lett. A párizsi Sorbonne egyetem pecsétjébe is őt vésették. Ebből következően a középkori főiskolák, könyvtárak, tanárok és tanulók, szónokok és később a nyomdászok védőszentjükként tisztelték. Mivel utolsó imádságában Katalin a betegeknek és haldoklóknak is segítséget ígért, a késő középkorban gyakran a kórházak patrónájaként is megjelenik; s mert a börtönben oly sokáig kínozták, és volt ereje elviselni, a foglyok is hozzá folyamodtak szabadulásért. Mivel pedig a kínzására szerkesztett késes kerekek összetörtek, mindazok az iparosok, akik kerékkel foglalkoztak, szintén segítségül hívták. A házasságra készülő fiatal lányok is segítségét kérték, hogy jó vőlegényre találjanak. A tizennégy segítő szent közé sorolták.

NEGYVENNYOLCADIK HÉT 48/2025     WWW.ZSEK.HU

Nov. 23. VASÁRNAP – ÉVKÖZI XXXIV. VASÁRNAP – KRISZTUS A MINDENSÉG KIRÁLYA (Karitász gyűjtés)

08:30     Laudes

09:00   Ünnepi Szentmise: + Erzsébetekért és Andrásért

utána     Egész napos szentségimádás

17:00     Rózsafüzér (az Oltáriszentség előtt)

17:30     Ünnepi vesperás (az Oltáriszentség előtt)

18:00        Szentmise: + Pauer János ppk.

Nov. 24. HÉTFŐ – Vietnami vértanúk (Emléknap)

06:30     Laudes

07:00   Szentmise: + Dulánszy Nándor ppk.

17:00     Rózsafüzér (prem. nővérek kápolnája)

17:30     Vesperás (prem. nővérek kápolnája)

20:00     Szentségimádás (templom)

Nov. 25. KEDD – Alexandriai Szent Katalin szűz és vértanú (Emléknap)

06:30     Laudes

11:00     Czinege Erzsébet hamvainak temetése

17:00     Rózsafüzér

17:30     Vesperás

18:00   Szentmise: + Erzsébet

Nov. 26. SZERDA

06:30     Laudes

07:30     Laudes (Zichy kastély kápolnája)

11:00   Szentmise: (Boldog Gertrúd Otthon)

17:00     Rózsafüzér

17:30     Ünnepi vesperás

18:00   Szentmise: (Élő) Zsuzsannáért hálából

Nov. 27. CSÜTÖRTÖK

07:00     Laudes

07:30   Szentmise: Élő és meghalt családtagokért

Nov. 28. PÉNTEK

06:30     Laudes

07:30   Szentmise: (Zichy kastély kápolnája)

16:00     Szakiskola szalagavatója a Catharineumban

17:00     Rózsafüzér

17:30     Vesperás

18:00   Szentmise: + Jekefalussy Vince ppk.

Nov. 29. SZOMBAT – Szent Cecília szűz és vértanú (Emléknap)

07:00     Laudes

09:00   Szentmise: (Tök, Szent Ágoston Ház)

09:00   Szentmise: (Zsámbék ifjúsági lelki nap kezdete)

17:00     Ádventi gyertyagyújtás a főtéren

17:30     Vesperás

18:00   Szentmise: + Farkas Imre ppk.

utána     Virrasztó zsolozsma az Oltáriszentség előtt

Nov. 30. VASÁRNAP – ÁDVENT I. VASÁRNAPJA

08:30     Laudes

09:00   Ünnepi Szentmise: + Margit és Gusztáv szülők; Ilona, Margit, Klára testvérek

utána     Lelki nap az idősebb generáció részére

17:00     Rózsafüzér

17:30     Ünnepi vesperás

18:00   Szentmise: + János (15. évf.) + István (37. évf.)

- December 7-e december első vasárnapja. A du. 5 órakor kezdődő vesperásban Rikovéra nővér fogadalmat tesz. Így a szokásos első vasárnapi délutáni programok (engesztelés, szentségimádás gyóntatással) a következő vasárnapon, dec. 14-én, Ádvent III. vasárnapján lesznek lesznek!

András atya dec. 7-én reggel jön gyóntatni 8:30-10:00-ig.

Könyörgés:

Mindenható Istenünk, te öröktől fogva úgy határoztál, hogy szeretett Fiadban, a mindenség Királyában megújítasz mindent. Add, hogy az egész teremtett világ megszabaduljon a bűn szolgaságától, Fölségednek hódoljon, és szüntelenül dicsőítsen téged.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Most, hogy Krisztus Király ünnepe közeleg, szeretnék megosztani veletek egy kántori gondolatot, kérlek ne vegyétek tolakodásnak.

Pár hónapja egy nagyon kedves barátom kérte, hogy a szentmisén a Dicsőség kíséretéből ne szálljak ki, amikor elhangzik Jézus Krisztus neve. (Te vagy a Szent! Te vagy az Úr! Te vagy az egyetlen Fölség: JÉZUS KRISZTUS!) Azt mondta, a hívek valahogy bezavarodnak attól, hogy hirtelen elhallgat az orgona, és teljesen elbizonytalanodnak az éneklésben.

Nagyon sokat agyaltam az elmúlt években, hogy milyen akkordokkal lehetne ebben az énekben a legszebben kifejezni azt, amit Jézus Krisztus dicsőségéről képzelek. Mert elképesztő erő van ebben az imaszövegben, egyre csak dübörög és erősödik, míg ennek a crescendonak a csúcspontján szinte kiáltva mondja ki: Jézus Krisztus! De mindig úgy éreztem, hogy zenei képességeim túl csekélyek ekkora ragyogás, ekkora hatalom, ekkora pompa ábrázolásában. 

Aztán arra gondoltam, hogy furcsa azért ez a krisztusi dicsőség-hatalom- királyság dolog. Mert milyen király az, aki lemond a hatalmáról, hogy egy higiéniai szempontból meglehetősen kifogásolható állatmenedékben megszülessen? Milyen dicsőség az, ami a társadalom legaljával, a pásztorokkal ünnepli a születésnapját? Milyen hatalom az, amely tanulatlan halászfiúkkal veszi körül magát, és belőlük alkot minisztériumi titkárságot? És főleg milyen királyság az, amelyik nem sorakoztatja fel gyors-reagálású erőit, amikor veszélybe kerül a főnök? Mennyivel meggyőzőbb lenne Krisztus hatalma, ha a jeruzsálemi főpap udvarán nagycsütörtök éjjel megjelent volna egy hatfős kommandó állig felfegyverezve és helikopteren kimentették volna az Emberfiát, minden földi és mennyei hatalom birtokosát!

De nem, a Szent, a Hatalmas, a Király valami teljesen megmagyarázhatatlan módon, teljesen ellentmondva a mi hatalomról alkotott elképzelésünknek úgy viselkedik, mint a legkiszolgáltatottabb pária, tűri a méltatlanságot, tűri a kínzást, és még a halál előtti utolsó pillanatban sem fordul meg: elég gyerekek, hagyjuk már abba ezt a marhaságot!

Na, és ahogy ezen merengtem, rettentő módon zavarba jöttem. Miért akarok én ragyogni az akkordjaimmal? Hogyan volna egyáltalán lehetséges megragadni a zene eszközeivel ezt a teljesen értelmezhetetlen hatalom-képet? Nem jobb, ha egyszerűen elhallgatok? Mert az értelem teljesen lebénul ettől az ellentmondástól. 

De ha megpróbálja mégis tovább gondolni az elképzelhetetlent, nem az elméjével, hanem a szívével megsejt valamit. Valami teljesen megfoghatatlan, mégis kétségbevonhatatlan szabadságot. A szabadságot, amelyet nem köt a nagysághoz, a hatalomhoz való kétségbeesett ragaszkodás. A szabadságot, amely kicsiségében is nagy marad, sőt így nő nagyra igazán. Az Isten szabadságát.

És ez a szabadság könnyű és mindent átható BOLDOGSÁG! Csak attól, hogy végigpötyögtem magamban ezt a kis gondolatmenetet, az én szívembe is boldogság költözött, pedig hol vagyok én ennek a teljes megértésétől. Mint amikor ablakon át ér minket az őszi napsugár, olyan meleg, mintha nyár volna, s mégsem éget. 

És hogy zavarba hozom az éneklő híveket, amikor magasra emelem a kezeimet Jézus Krisztus nevének kimondásakor és egy kanyi hangot nem ütök le az orgonán? Nagyon helyes! Jöjjön is mindenki egy csöppet zavarba Jézus Krisztus királyi hatalmának kiéneklésekor!

Krisztus Király ünnepe közeledik. Ünnepeljük a Mindenség Királyát, a Bárányt, aki megnyitja a Könyvet és időtlen időkön át kormányozza országát a mennyekben. De tudjuk, hogy az ő hatalmát azt teszi felülmúlhatatlanná és kikezdhetetlenné, hogy képes volt lemondani róla, képes volt minden orgonakíséret nélkül leélni az életét, és vállalni a leggyötrelmesebb halált is. Értünk! Az Atya iránti hűséges szeretetből. Alleluja!

Kaposi Gergő