Kedves Testvérek!

Mellékelten küldöm húsvéti üzenetemet: egy rövid elmélkedést az Oltáriszentségről. Ezt meg tudjátok osztani a testvérekkel a közösségetekben.

A szerzetesi közösségek ezekben az időkben jelzőfények az Egyház és a társadalom számára, imádságos jelenlétükkel és életmódjukkal emlékeztetnek Isten jelenvalóságára minden körülmények között. Örömmel és elismeréssel látom, hogy sokan közületek hatékonyan igyekeznek elérni Isten népéhez üzenetekkel, a liturgikus ünneplés közvetítésével és az Evangéliumról szóló rövid elmélkedések megosztásával. Igyekszem ebben én is lépést tartani és sokszor tanulok a megosztásaitokból.

Az idei Húsvét, a liturgikus év csúcspontja és az élet forrásának ünneplése nagyon más lesz, mint azt megszoktuk. Amit most megélünk talán egy jó alkalom, hogy hitünk titkát sokkal bensőségesebben, figyelmesebben és odaadóbban ünnepeljük meg. Táplálni fog bennünket ereje által és mélyebben értjük majd meg az Atya együtt szenvedő szeretetének mélységeit. Imádkozom,  hogy  egymással egyetértésben tudjatok élni ezekben a napokban. Legyen ez egy igazi ünnep, derűs és jámbor, amint az a reguláris kanonokokhoz illik.

Kitartó imával mindannyiótók jóllétéért:

Jos Wouters generális apát

Húsvét 2020

Kedves Testvérek és Nővérek!

“Mert az Úrtól kaptam, amit átadtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, fogta a kenyeret”  (1Kor 11,23)

Nem szükséges emlékeztetni benneteket erre a szövegre. Mindannyian jól ismeritek és gyakorta hallgatjátok a legnagyobb tisztelettel és figyelemmel.

Az éjszakán, melyen elárultatott és elfogták, és perbe fogták azok akik halálát akarták, Jézus, közelgő biztos halálának tudatában, arra használta a megmaradt időt, a körülményeket, melyben találta magát, hogy bemutassa a szeretet erőteljes cselekedetét, amelyről mi, minden kereszténnyel együtt azóta is megemlékezünk és amelyet újra és újra megismétlünk.

A szenvedése és halála előtti éjszaka. A kenyértörés és a kehelyben megosztása jeleníti meg halálát a kereszten, egész életét. Ez a mozzanat mutatja be magát Istent, aki szereti ezt a világot, minden bonyolultságával együtt.

Ez az éjszaka lehetett volna teljesen másmilyen, a harag és a félelem ideje. Jézus és tanítványai beszélhettek volna a római megszállás igazságtalanságáról, az országot leigázó kegyetlenségről, a vallási vezetők szűkkeblű hitetlenségéről. Jézus joggal hibáztathatta volna tanítványait lanyhaságukért, értetlenségükért, lassúságukért és gyávaságukért. Oly sok oka lett volna az utolsó éjszakán, hogy panaszkodjon és haragudjon. Talán szó is esett a csalódásról, de nem ez az, amit kaptunk, nem ez változtatta át a kenyeret és a bort. Nem ez az, aminek ereje megváltoztathat bennünket.
Azon az éjszakán, mielőtt elárultatott volna Jézus, átalakította a meglévő rituálékat és szokásokat a szeretet egy olyan cselekedetévé, amely Isten jóságát és szerető jelenlétét nyilvánítja ki a világnak.

A kenyér megtörése és szétosztása, a kehely megosztása, egyszerű és kicsiny gesztusok. Jelentésük az, ami kivételes és súlyos. Szemben az ártatlanul elszenvedett halállal, az igazságtalanság és a fenyegetés idején, Jézus Isten szeretetét mutatja meg, az Atya jóságát. A kenyér és a bor színe alatt önmagát ajánlja fel az Atyának és nekünk.  Ez az egyszerű mozzanat szentség, mert Isten megtörhetetlen szeretetének valóságát jelzi. Az élet erősebb a halálnál.
A mi időnkben is van ok a panaszra. Az idők zordak, félelmet keltőek, az emberek körülöttünk középszerűek, sőt gonoszak, és mi magunk messze nem vagyunk tökéletesek. Az Oltáriszentség, a szeretet jele hűségesen végigkísér bennünket életünkön keresztül, megvilágosítja életünket. Az Áldott Szentség által átalakítva válunk képessé szeretni és a jóság szavait szólni, abban a helyzetben, amiben élünk, és azokkal, akikkel élünk. Egyszerű tettek és szerény szavak ezek talán, de Jézus megmutatja jelentőségüket. Jézus szellemében Isten jósága fénylik át rajtuk és Isten országa épül általuk. Így van Isten köztünk és a világban napjainkban.
Amikor az Eukarisztiát ünnepeljük, amikor imádjuk a Legszentebbet, Isten mindenütt jelenvaló jósága aktuálissá válik számunkra.
Ez évben sok helyen lehetetlen lesz a Szent Háromnapot a megszokott módon ünnepelni. Ez bánatot és nyugtalanságot okoz sok közösségben és azok körében, akik velünk szoktak ünnepelni. Szemlélődjünk imádságos lélekkel Isten szeretetének teljességéről, ami a Feltámadt Úrban él. Ő meg fogja mutatni, hogyan érhetünk el sokakhoz. Az Isten valóban jelenlévő szeretetének jelévé változott Kenyér változtasson meg minket mind mélyebben, hogy az ő képmása felragyogjon bennünk.

Jos Wouters O. Praem.

generális apát

(ford.: Tóth Péter)

2020. március 30-án, 97 éves korában elhunyt Godefrida nővér.

Temetése pénteken 16:30-kor lesz a zsámbéki temetőben.

2018. szeptember 10-én, éppen a hétfő esti Vesperásra érkezett meg a Premontrei Női Rendházba a 95 éves Marton Anna M. Godefrieda nővér Somlóvásárhelyről, ahol 1950-től egy másik nővérrel, majd 2003-tól egyedül élte szerzetesi életét.

Társa 26 évig az Angolkisasszonyok renjédből való Mária nővér volt. Elhunytával azonban Godefrieda nővér egyedül maradt Vásárhelyen. Ennek ellenére ez idáig nem vágyott közösségbe; szerette faluját, a természetet, az imát és a csendet.

Munka közben is mindig tudott imádkozni. Kedvenc imái mellett mindennap végigmondta a rózsafüzért. Ebből az életmódból ered egyszerűsége, őszintesége és kedvessége, mely olyannyira jellemzi őt, hogy már első találkozáskor magával ragadja az embert.

Godefrieda nővér 1923. május 13-án született. Szülei mélyen vallásosak voltak, őt és négy testvérét keresztény neveltetésben részesítették. 1946-ban lett szerzetesnő. Eleinte Külsővaton, majd Somlóvásárhelyen tevékenykedett rendtársaival együtt. Leginkább állattenyésztéssel és mezőgazdasággal foglalkozott.

Somlóvásárhely azért fontos a premontrei nővérek számára, mert a török időkig ez volt az a hely, ahol a szerzetesnők még hiteleshelyi tevékenységet is folytattak. A török idők után kihalt a Rend női ága, de 1939-ben újra premontrei nővérek népesítették be ezt az ősi fészket. Az 1950-es szétszóratással ennek is vége lett.

Godefrida nővér Zsámbékra költözésével az utolsó, Somlóvásárhelyen őrt álló nővér is beköltözött a nővérek rendházába. OEMB (újraközlés)

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből

Abban az időben:
Lázár beteg volt Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a falujában. Ez a Mária kente meg az Urat mirhával, és törölte meg lábait a hajával. A beteg Lázár, az ő testvérük volt.
A két leánytestvér megüzente Jézusnak: „Uram, nézd, beteg, akit szeretsz!” Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: „Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére fog szolgálni, hogy az Isten Fia megdicsőüljön.”
Jézus szerette őket: Mártát, Máriát és Lázárt. Amikor tehát meghallotta, hogy Lázár beteg, két napig ott időzött még, ahol volt, azután így szólt a tanítványokhoz: „Menjünk el ismét Judeába?”
A tanítványok ezt mondták neki: „Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és te megint odamégy?” Jézus ezt felelte: „Nem tizenkét órája van a nappalnak? Aki nappal jár, nem botlik el, mert látja a világ világosságát. De aki éjszaka jár, elbotlik, mert hiányzik belőle a világosság.” Ezt mondta, azután hozzátette: „Lázár, a mi barátunk elaludt. De én megyek és fölkeltem.” A tanítványok így szóltak: „Uram, ha elaludt, akkor meggyógyul.”
Jézus Lázár haláláról beszélt, ők azonban azt hitték, hogy az álomba merülésre gondol. Erre Jézus nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt. És hogy nem voltam ott, örömömre szolgál miattatok, hogy higgyetek. Most azonban induljunk hozzá!”
Tamás, akinek Iker volt a mellékneve, így szólt tanítványtársaihoz: „Menjünk, és haljunk meg mi is vele együtt!”
Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt. Betánia Jeruzsálem közelében volt, mintegy tizenöt stádiumra (fél óra járásnyira). Így sok zsidó jött Máriához és Mártához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.
Amint Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje sietett, míg Mária otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! De tudom, hogy most is, bármit kérsz Istentől, megadja neked.” Jézus ezt felelte neki: „Testvéred fel fog támadni!” Erre Márta így szólt: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.”
Jézus folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is hal, élni fog. Mindaz, aki él és hisz énbennem, az nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” Márta ezt válaszolta neki: „Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön!”
E szavak után elment és hívta a testvérét, Máriát. Halkan odaszólt neki: „Megjött a Mester, és hív téged!” Ennek hallatára ő rögtön fölkelt, és Jézushoz sietett. Jézus ugyanis még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Mártával találkozott.
A zsidók pedig, akik Máriával együtt a házban voltak és vigasztalták őt, amikor látták, hogy Mária gyorsan fölkel és kimegy, utána siettek.
Azt gondolták, hogy a sírhoz megy, hogy ott kisírja magát.
Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta őt, e szavakkal borult lábaihoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!”
Mikor Jézus látta, hogy Mária sír, és hogy a vele jött zsidók is sírnak, lelke mélyéig megrendült és megindult. Megkérdezte: „Hova temettétek?” Azok így szóltak: ,Jöjj, Uram, és lásd!” Ekkor Jézus könnyekre fakadt. Erre a zsidók megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette őt!” Némelyek azonban így szóltak: „Ő, aki visszaadta a vak látását, nem akadályozhatta volna meg, hogy meghaljon?”
Jézus pedig, még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment, amely egy kővel elzárt barlang volt. Jézus így szólt: „Vegyétek el a követ!” Márta, az elhunyt testvére megjegyezte: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.” Jézus ezt válaszolta neki: „Mondtam már neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét!” Elvették tehát a követ. Jézus az égre emelte szemét, és így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló nép miatt mondom, hogy higgyék: te küldöttél engem!”
E szavak után Jézus hangos szóval kiáltotta: „Lázár, jöjj ki!” A halott azonnal kijött, kezén és lábán a rátekert leplekkel, arcán pedig a kendővel, amelyet fejére csavartak. Jézus megparancsolta: „Oldjátok fel, hogy járni tudjon!”
A zsidók közül, akik Máriához jöttek, sokan hittek Jézusban, miután látták, amit cselekedett.
Ezek az evangélium igéi.

Jn 11,1-45