Öröm útja 4. állomás

A föltámadt Jézus megjelenik édesanyjának

P.: Föltámadott az Úr a sírból. Alleluja!

N.: Ki értünk a keresztfán függött. Alleluja!

A szombat elmúltával a magdalai Mária és Mária, Jakab anyja, valamint Szalómé illatos keneteket vásároltak, hogy elmenjenek, és megkenjék Jézus testét. A hét első napján, korán reggel, napkeltekor, elmentek a sírhoz. Ezt mondogatták egymás között: „Ki hengeríti el nekünk a követ a sír bejáratáról?” Ekkor odapillantottak, és észrevették, hogy a kő, amely igen nagy volt, el van hengerítve.

Bementek a sírba, és látták, hogy egy fehér ruhába öltözött ifjú ül jobb felől. Megrettentek. De az így szólt hozzájuk: „Ne álmélkodjatok! A Názáreti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Feltámadt, nincsen itt.” (Mk 16, 1-6a)

Fra Giovanni da Fiesole, akit Beato Angeliconak is neveztek és akit Szent II. János Pál pápa 1982-ben boldoggá is avatott, Firenze közelében egy falucskában született és 1455-ben halt meg Rómában. Nevében a „Fra” előtag „frater”-t, azaz szerzetes testvért jelent. Az „Angelico” – „angyali” – jelzőt pedig valószínűleg képeinek finom harmóniája, alakjainak egyszerűsége és szelídsége miatt kapta. Húszéves lehetett, amikor fivérével együtt – egy domonkosrendi prédikátor beszédének hatására –belépett a fiesolei domonkosok közé. Fra Angelico bizonyára sokat tanult Masacciótól, és Lorenzo Ghiberti is hatást gyakorolhatott műveire. Eleinte miniatúra festéssel foglalkozott, majd táblaképeket és falképeket is kezdett festeni. Később már önálló műhelyt vezetett, és hírneve már életében messze földön ismertté lett.1436-ban Cosimo Medici a fiesolei domonkosnak adományozta a firenzei San Marco kolostort és templomot. Újjáépítették az egész épületegyüttest és a belső dekorációt Fra Angelicóra bízták. A festő segédeivel a 45 cellában és az épület más részein levő falképeken 1450-ig dolgozott.

A kolostor 8-as cellájában, Fra Angelico freskóján üres szarkofágot látunk, amelynek egyik végén angyal ül, és felemelt kézzel inti a sírhoz érkező asszonyokat.

A kép jobb oldalán álló asszonyok – kezükben edények illatszerekkel, balzsamozó kenetekkel – megilletődve nézik az angyalt. Egyikük – talán ő Mária, Jézus anyja – valamivel előrébb egymagában áll, és kezét szeméhez emelve tekint az üres kőkoporsóba. A háttérben pedig ott látjuk a diadalmasan magasba emelkedő Feltámadottat, óriási ovális fénykörben, fehér ruhában, kezében pálmaággal és zászlóval. Mária feje körül a glória a Krisztust övező mandorla alsó csúcsával érintkezik. A bal oldalon térdeplő, szerzetesi ruhás alak a rendalapító Szent Domokos.

Ez a freskó már több, mint fél évezrede sugározza a szerzetes festő, Beato Angelico és rendtársainak mély hitét a feltámadás igazságában.

M

Öröm útja 3. állomás

A föltámadt Jézus megjelenik Magdolnának

P.: Föltámadott az Úr a sírból. Alleluja!

N.: Ki értünk a keresztfán függött. Alleluja!

Mária pedig a sírbolton kívül állt és sírt. Amint ott sírt, behajolt a sírboltba. Látta, hogy két angyal ül ott fehérben, ahol előbb Jézus teste feküdt. Az egyik fejtől, a másik meg lábtól.
– Asszony, miért sírsz? – kérdezik tőle.
– Mert elvitték az én Uramat – válaszolja –, és nem tudom, hová tették.
Amikor ezt mondta, hátrafordult, és látja, hogy Jézus áll ott, de nem ismerte fel, hogy Jézus az.
– Asszony, miért sírsz? Kit keresel? – kérdezte Jézus.
Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá:
– Uram, ha te vitted el, mondd meg nekem, hová tetted, és én elmegyek, hogy elhozzam.
– Mária! – mondta neki Jézus.
Az megfordult, és így szólt hozzá héberül:
– Rabbuni! – ami azt jelenti: Mester.
Jézus így szólt hozzá:
– Ne tartóztass! Még nem mentem fel az Atyához. Menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik, hogy felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.
A magdalai Mária elment, és hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Urat”, és elmondta, mit mondott neki. (Jn 20, 11-18)

A kép Giotto di Bondone (1267 – 1337) firenzei festő, szobrász, építész alkotása, akinek Paolo Uccello által készített portréját alább láthatjuk. A kép bal oldalán a sír, a szarkofág szélén ülő és az üres sírra mutató angyalok. Előtte az alvó őrség, a katonák. A jobb szélen a távozni készülő feltámadott Krisztus alakja a feltámadás győzelmi zászlójával. Rajta a felirat: vic-tor mor-tis. Győzött a halálon. Elöl középen Mária Magdolna, aki első tanúja a feltámadásnak: az apostolok hírvivője, az apostolok apostola (apostola apostolorum).

Noli me tangere – adja a Vulgata fordítása Jézus szájába.

Ne tarts fel engem

Engedj!

Ne tarts vissza!

Ne érints engem!

Ne illess engem! – Így adják vissza a fordítások.

Talán leginkább ez a „ne érints engem” mozdulat látszik Jézus gesztusában. Mária Magdolna legszívesebben átkarolná a lábát, hogy még ne menjen el „odafutottak, leborultak előtte, és átkarolták a lábát.” (vö.: Mt 28, 8-10)

A szürreális, csontvárisnak is mondható hajnali háttér előtt a jelenet valóságosságát, Jézus és Mária Magdolna közötti növények, bokrok mutatják. Valóban Ő az, Valóban feltámadt!