† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Azokban a napokban, amikor a gyötrelmek véget érnek, a nap elsötétedik, a hold nem ad világosságot, a csillagok lehullanak az égről, és a mindenséget összetartó erők megrendülnek. Akkor majd meglátjátok az Emberfiát, amint eljön a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel. Szétküldi angyalait, és összegyűjti választottait a világ négy tájáról, a föld szélétől az ég határáig. Vegyetek példát a fügefáról: Amikor már zöldellni kezd és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok meg, hogy közel van, már az ajtó előtt. Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim soha el nem múlnak. Ám azt a napot vagy órát senki sem tudja, sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem egyedül az Atya.
Ezek az evangélium igéi.
Mk 13,24-32

Uzdóczy Zadravecz János néven született 1884-ben Csáktornyán, nemesi család sarjaként.Tizennégy éves korában lépett be Szent Ferenc rendjébe, és itt az István nevet kapta. Ekkor kötelezte el végleg magát az aszketikus papi élet mellett. A csáktornyai négy polgári után Pesten járt gimnáziumba. Majd Zágrábban folytatatta filozófia tanulmányait. A teológiát Gyöngyösön végezte el kitűnő eredménnyel. Kiváló képességeinek köszönhető, hogy kikerült a római egyetemünkre. A doktorátus megszerzése után 1907-ben, Szent X. Pius pápa szentelte pappá, a Lateráni bazilikában,

Ezután hazarendelték, és Baján, majd Gyöngyösön tanított dogmatikát és morálist. Amikor egykori egyeteme meghívta rendes tanárának, ő elöljáróinak engedelmeskedve nem fogadta el a felajánlott állást.

1915-ben Szegedre került, ahol a helyi ferences zárda házfőnöke és az alsóvárosi templom plébánosa lett.

Az 1918. október 31-én kitört felfordulásban igyekezett megőrizni és megszervezni katolikus híveit, hogy a kavargó indulatok közepette is megtartsák sziklaszilárd hitüket.

A kommunisták letartóztatták, de rövidesen szabadlábra helyezték. Dacára a veszedelmes időknek, Szeged városa óriási ovációban részesítette. Az őt éltető tömeg előtt, nemzeti színű pántlikás feszülettel a kezében vallotta: „Ha bűn Jézust, ha bűn édes Hazámat szeretni, úgy üssenek agyon, hisz akkor nincs keresni valóm a földön! Ha bűn szeretni azt a göröngyöt, melyen születtem, ha bűn azt a napsugarat szeretni, mely a magyar földet izzóvá, gyönyörűvé, imádottá teszi, akkor igazán nem kívánok élni.”

Kapisztrán Jánosként harcolt a vörös világ letöréséért. Fellépett a francia megszálló csapatok packázásai ellen. Bátran tárgyalt a francia tábornokkal, akinek fenyegető szavai alatt a Zadravecz atya a rózsafüzérét morzsolgatta, majd így szólt: „Az örök igazság. Magyarország olyan egységes-egy, hogy megcsonkítani büntetlenül nem lehet. És én tudom, hogy eljön az az idő, amikor a tábornok úr is visszaemlékszik majd szavaimra, mert megéli még, hogy a most belopózkodó megszállók vert seregként takarodnak ki Magyarország ősi földjéről.” A tábornok pisztolyt rántott, majd visszatette és bocsánatot kért „Bocsánat, nincs szándékomban Istennek egy védtelen szolgáját bántani.”

Tüzes beszédeivel, és barátjának, Löw Immanuel szegedi főrabbinak a segítségével megvédték a szegedi híveket a felforgató eszmékkel szemben. A későbbi nemzeti hadsereg toborzó bizottságának tagjaként jelentős szerepet vállalt a fehér csapatok tényleges felállításában.

A magyar lányok hímezte Nagyasszony képével és a Rákóczi körírással: Cum Deo pro Patria et Libertate díszített zászlót, Zadravecz atya, a ferences szerzetes szentelte meg és adta a magyar katonák kezébe. S a Nemzeti Hadsereg ezzel a zászlóval vonult be Budapestre.

Horthy kormányzó felkérésére Csernoch hercegprímás Zadravecz Istvánt felterjesztette Rómánál tábori püspöki kinevezésére, egyben felkérte őt a tábori püspökség megszervezésére. Zadravecz atyát 1920. augusztus 24-én Csernoch prímás szentelte püspökké. Jelmondatául a „Pro Regno Mariano” – „Mária országáért” szavakat választotta. Ettől kezdve teljes erejével, több ezernyi tüzes beszédével igyekezett megtört lelkű népébe élniakarást önteni.

Megszervezte a tábori lelkészséget. Kapisztrán Szent Jánost tétette meg a hadsereg védőszentjévé. Az általa felállítatott imponáló Kapisztrán-szobor ma is ott áll a budai Várban, a Kapisztrán téren.

Ott volt mindenütt, ahol a népet vigasztalni, lelkesíteni, könnyeit törölni kellett, vagy éppen együtt ünnepelni. Sok szép esemény kapcsolódik nevéhez. És sok olyan esemény, amelyet ellenfelei kiforgattak, meghamisítottak, s amelyekkel igyekeztek hatalmas népszerűségét lerombolni.

Ezt tapasztalva, lemondott. Lemondását követően papi tevékenységet folytatott. Kétszer járt Amerikában. Elzarándokolt a Szentföldre is. Könyveket írt, és társadalmi megmozdulásokon tartott beszédeket. A Horthy Miklós kormányzó többször is felkereste a püspököt a budai ferences kolostorban, kikérve véleményét és tanácsát politikai kérdésekben.

A háború után bíróság elé állították. A börtönben kegyetlenül megkínozták. 1946. április 10-én „népbírái” előtt az utolsó szó jogán elmondott beszédéből idézek:

„Ügyész úr! Nézzen ide, ügyész úr! Rajtam nem lát piros gombot, lila szalagos cifra gúnyát. Ez franciskánus ruha, ez az én ruházatom. Ebben szolgáltam a szegedi gondolatot, ebben jártam az országot és ebben mondottam negyvenéves igehirdető misszióm alatt beszédeim ezreit, ebben vigasztaltam a magyar népet, töröltem könnyeit, enyhítettem fájdalmait.”

Az ezt követő ítélet megtiltotta neki a nyilvános szerepléseket és kitiltották Budapest területéről. A rend máriagyűdi rendházában, majd a szerzetesek feloszlatásakor rövid ideig Budapesten élt. Később a kitelepítés miatt Alsóvadász községben, majd a szomori, végül a zsámbéki plébánián élt, mint kisegítő lelkész, prédikálási lehetőség nélkül. Közben titokban pappá szentelt politikai okokból eltávolított sok teológust.

Ki kell emelnem két rendtársamat: Kamill testvért, aki rendszeresen látogatta Alsóvadászon püspök urat. És sohasem üres kézzel. És nem kockázatmentesen. A másik rendtársam Gottfried atya, aki Esztergomból rendszeresen látogatta rendi növendékeinkkel Zsámbékon püspök urat.

Zadravecz István 1965. november 13-án halt meg Zsámbékon. Utolsó kívánsága az volt, hogy Esztergomban, a ferencesek kriptájában helyezzék el hamvait. Szabó Imre püspök, az alsó-krisztinavárosi templom plébánosa vállalta el a temetést. E napra Schwarz-Eggenhoffer Artúr, Mindszenty bíboros száműzetésében az Esztergomi Főegyházmegye apostoli kormányzója, ismerve a hazai viszonyokat, egyházmegyei papi gyűlést hívott össze Esztergomba, összes egyházmegyés papját levezényelte a ferencesek templomába.

Hatalmas hívősereg a templomban, köztük elvegyülve sok-sok ügynökkel! Még a halott „Zadravecz”-től is féltek. Mert a püspök Istentől küldött, népünknek ajándékozott nagy ember volt. Történelmi időben igaz papja, prófétája Egyházának és népének. Aki megőrizte népünket magyarnak és kereszténynek.

Frajka Félix ferences atya szentbeszéde halálának 50. évfordulóján

A középkor egyik legnagyobb teológusától, Aquinói Szent Tamástól származó mondás szerint „az életszentség nem abban áll, hogy sokat tudunk, hanem a szentség titka azt jelenti, hogy sokat szeretünk.” Ma, amikor Árpád-házi Szent Erzsébet személyét és életpéldáját állítja elénk az Egyház, benne 800 év elteltével is Jézusnak egy olyan követőjét tisztelhetjük, aki Mestere példája szerint mindhalálig szeretett és mindent odaadott. (folytatás a mellékletben)