Az Angyalárok parti kápolnánál, és a mellett lévő közösségi gyümölcsösben összeszedtük a lerakott és a szél által odahordott szemetet. Nagyon sok volt, több zsák is megtelt.

Hegedűs Attila felajánlásával a kápolna körül és a gyümölcsösben is le lett kaszálva a fű és az a rengeteg felnőtt sarj.

A fák korábban már meg lettek metszve, most a héten sikerült mind a 100 fát kiszabadítani a felnőtt sarjak közül, valamint kitányérozni. A meglazult drótot és az azt tartó karókat is megerősítettük.

A nagy szárazság miatt a fákat meg kellett locsolni, ebben Fejér Máté és Bakó Imre segített. Köszönjük!

Hamarosan szükséges lesz egy lemosó permetezésre, valamint végig kell kapálni a sorokat. Akinek van kedve kerti munkát végezni, jelentkezzen Kapovits Juditnál (06-30-821-9386) vagy Sej Gábor Leónál (06-70-459-2770). SGL

Köszönjük, hogy Sej Gábor Leó kézbe vette a gyümölcsös ügyét, köszönjük Leó munkáját és beszámolóját, szakértelmét, valamint Hegedűs Attila, Fejér Máté, Bakó Imi és Kapovits Judit önzetlen segítségét. A gyümölcsös termőre fordultával a szegényeket szeretnénk szolgálni gyümölccsel és lekvárral! M

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből

Abban az időben odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette.
Erre Jézus megjegyezte: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így jártak? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, épp úgy elvesztek ti is mindnyájan. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony és megölte őket, bűnösebbek voltak a Jeruzsálemben élő többi embernél? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, épp úgy elvesztek ti is mindnyájan.”
Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy embernek fügefa volt a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez: Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így válaszolt: Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha terem majd jövőre? Ha mégsem, akkor kivághatod.”
Ezek az evangélium igéi.

Lk 13,1-9

Nem vagy egyedül, mikor az égből
eső és napsütés helyett halál dől.
Nem vagy egyedül, mikor remeg feletted
az épület, por felhőz, veted a keresztet.

Nem vagy egyedül, amikor bőg a sziréna,
s nem tudható, túléled-e még ma.
Nem vagy egyedül, mikor egy falat reményre
éhesen kutatsz, hátha maradt félretéve.

Nem vagy egyedül, mikor a szétrobbant
ablakok cserepei talpad alatt ropognak.
Nem vagy egyedül, mikor családi fotókra
vadászol, turkálsz a sitt között, zokogva.

Nem vagy egyedül, mikor tíz liternyi
benzint sikerült nagy nehezen szerezni.
Nem vagy egyedül, mikor lélekszakadva
viszed az ételt, s a bujkáló férfi harapja.

Nem vagy egyedül, mikor volna okod annyi
menekülni, de a társad nem tudod sorsára hagyni.
Nem vagy egyedül, mikor megmetszed a fákat,
legyen gyümölcs, az ember hátha nem hiába fárad.

Nem vagy egyedül, mikor feljajdulva nézed,
bezárt a bank, s benn rekedt kínnal keresett pénzed.
Nem vagy egyedül, mikor menekülsz, és a portád
jár eszedben, a hiénák talán már kirámolták.

Nem vagy egyedül, mikor idegen plédbe
burkolva vacogsz, hiába vagy megvédve.
Nem vagy egyedül, mikor idegen ország
fogad be, az adományokat hozzák.

Nem vagy egyedül, mikor a fejedben
még hullanak a bombák, ez elfelejthetetlen.
Nem vagy egyedül, mikor a naptár
fikcióvá foszlott, nem számolsz napokat már.

Nem vagy egyedül, mert ember vagy, s ezer társad
lövi a láthatatlan légvédelmi imákat.
Nem vagy egyedül, mert melléd állunk önként,

húsunkban hordozva azt, ami veled történt.

(Huszonegy nap alatt kifejlődik és kikel egy kiscsibe. Azóta kotlik irgalmatlan vastojásain a háború, és ontja a halált. Azóta van itt a gondolatainkban, a pórusainkban. Segítünk, ahogy és ahol tudunk, és persze nagyon sokakon nem tudunk tevőleg, de itt vannak ők is velünk, a csontjainkban. Bennünk az áldozatok. És közben hálásak vagyunk az életért, nem temetkezünk el a hadihírek alá, nem szeretnénk odaadni a háború szörnyének a józan eszünket. De az ártatlanokkal vagyunk minden második gondolatban. Tehetetlenül, de nem embertelenül. Ez annyira zakatolt bennem, nem tudtam nem megírni.)