Holnapy D. Márton
Leírás nélkül.
Évközi 20. vasárnap
Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért. Vitatkozni kezdtek erre a zsidók egymás közt, és ezt kérdezték: ,,Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?’’ Jézus azt felelte nekik: ,,Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem küldött az élő Atya, és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, az is általam él. Ez az a kenyér, amely az égből szállt alá. Nem olyan, mint amit az atyák ettek és meghaltak; aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog.
Jn 6, 51-58
Évközi 19. vasárnap
A zsidók ekkor zúgolódni kezdtek ellene, mivel azt mondta: ,,Én vagyok a kenyér, aki a mennyből szálltam alá’’, és azt mondták: ,,Nem Jézus ez, József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Hogyan mondja most: ,,A mennyből szálltam alá?’’ Jézus azt válaszolta nekik: ,,Ne zúgolódjatok egymást közt. Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza; és én feltámasztom őt az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál: ,,Mindnyájan Isten tanítványai lesznek''. Mindaz, aki az Atyától hallott és tanult, hozzám jön. Nem mintha az Atyát látta volna valaki: csak az látta az Atyát, aki Istentől való. Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak. Ez a mennyből alászállott kenyér, hogy aki ebből eszik, meg ne haljon. Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért.
Jn 6, 41-51
Kräuterweihe
Nagyboldogasszony ünnepéhez (aug. 15.) kötődő sváb hagyományunk a Kräuterweihe. Készítsetek csokrokat gyógyfüvekből és hozzátok el a templomba Nagyboldoldogasszony napján a délelőtti szentmisére!
MARIA HIMMELFAHRT vagy svábul Maria Kreideweih/ Kräuterweihe = Gyógynövényszentelő Mária.
Ez a zsámbéki svábok által egy nagyon nagy becsben tartott ünnep volt. Ezen a napon ünnepelték az aratás végét, ezért az aratókoszorúval /svábul Schnitterkranz/egy fúvószenekarral kísért menetben a templomba mentek. Az asszonyok és lányok vittek magukkal gyógynövényekből összeállított csokrokat, melyekben 7 eltérő fajta gyógynövény volt a kamillától kezdve a cickafarkon, levendulán át egészen a szilváig / ez Zsámbékra volt jellemző-bár ez nem gyógynövény / ezeket a mise közben a pap megszentelte.
A mise után hazavitték a csokrokat / svábul Kreidepussn-Kräuterblumen/ és a mestergerendára /svábul Khalerie/ akasztva kiszárították. A megszentelt dolgoknak nagy jelentőséget tulajdonítottak.
Ezt a csokrot Szenteste egy öreg tálba tették, melyben mirha volt, majd meggyújtották és a családfő ezzel az edénnyel minden szobában elmondott egy imát a Kis Jézushoz.