A nyári szünet után szeretettel hívunk Benneteket - fiatalokat és régebben fiatalokat egyaránt - az évad első ifjúsági szentmiséjére, ahol a megszokott módon a zenei és egyéb miseszolgálatokat az egyházközség fiataljai látják majd el!

Ahogy a hirdetésekben is szerepel, most vasárnap, 21-én, este 18:00!

A szentmise után teázásra és beszélgetésre is várunk mindenkit a templom előtt!

A Szent Keresztet Szent Ilona találta meg a 4. században: a legendás történet szerint Nagy Konstantin császár édesanyja kiásatta a kereszteket a Kálvária földjéből. Mindhárom kereszt és az INRI-tábla is előkerült, amelyet Pilátus az Úr keresztjére tűzetett. Nem lehetett azonban megállapítani, hogy a három kereszt közül melyik volt Krisztusé, ezért Makárius jeruzsálemi püspök mindhármat hozzáérintette egy halálos beteg asszonyhoz, aki az egyiktől meggyógyult. Így azonosították, melyik Krisztus keresztfája.

335. szeptember 13-án ünnepélyesen felszentelték Jeruzsálemben a Szent Sír-bazilikát. Másnap mutatták fel először a népnek a megtalált keresztereklyét – felmagasztalták a világ előtt gyalázatot, de a keresztények számára a megváltást jelentő keresztet. Az ünnepet előbb Konstantinápolyban, majd a 7. századtól már a nyugati egyházban is megünnepelték.

614-ben a perzsák elrabolták az ereklyét. 628-ban Hérakleiosz császár szerezte vissza, és ünnepélyesen, mezítláb, viseltes ruhában vitte vissza Konstantinápolyba az Aranykapun át.

A keresztfa eredetének egyik legendaváltozata szerint a tudás fájáról hozott és a haldokló Ádám nyelve alá tett három almamagból háromágú fa nőtt: egyik ága cédrus, a másik ciprus, a harmadik olajág volt. Ebből ácsolták a keresztfát, a halál fájából az élet fáját.

„Az emberi ész képtelen kimeríteni a szeretet kereszten megjelenő misztériumát; a kereszt ellenben meg tudja adni az észnek a végső választ, amit keres” – írta Szent II. János Pál pápa Fides et ratio kezdetű enciklikájában.

A Fájdalmas Szűzanya (Hétfájdalmú Szűz) emléknapja a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepéhez kapcsolódik. A Hétfájdalmú Szűz kifejezés a Boldogságos Szűz Mária egyik megszólítása, mely szenvedéseire utal. A szó szoros értelmében a kereszt alatt álló Mária neve: Fájdalmas Anya. A Hétfájdalmú Szűz kifejezés az életét végigkísérő szenvedések alapján mondja Máriát hétfájdalmúnak (a hét a teljesség száma).

Először a szerviták kezdték ünnepelni szeptember 3. vasárnapján. 1668-ban kapták meg a pápai jóváhagyást. VII. Pius pápa 1814-ben az egész Egyházra kiterjesztette, X. Pius pápa helyezte át az ünnepet szeptember 15-re.

A kultusz eredetét még nem sikerült tisztázni. Kibontakozása valószínűleg a keresztes háborúk Szentföld-élményében és a nyomában születő passió-misztikában keresendő. Fölvirágoztatása körül különösen a koldulórendek, főleg a ferencesek, majd önállóbban a szerviták buzgólkodtak. A kultusz az evangéliumra (Mt 2,13: Egyiptomba menekülés; Lk 2,35: Simeon szavai; 2,48: a tizenkét éves Jézus; Jn 19,25: a kereszt alatt) és a hagyományra megy vissza (Mária hét öröme és fájdalma). A kultusz megalapítójának a legenda János evangéliumott tartja: János nagyon szerette volna látni mennybevitele után a Szűzanyát. Az égbe ragadtatott és hallotta, hogy Jézus nagy kegyelmet ígért azoknak, akik Mária anyai fájdalmát tisztelik. Egy másik változat szerint Nikodémus és Arimateai József azon a helyen, ahol Mária Jézussal a Kálváriára menet találkozott, templomot épített, sőt külön rendet alapított a Fájdalmas Szűz tiszteletére. Ez lenne a szervita, amelyet később a Hét Szent Alapító Firenzében új életre keltett. A kultusz népszerűsítéséből a ferencesek is alaposan kivették a részüket. A rendre jellemző compassio szinte fölülmúlhatatlan kifejezésre jut Szent Bonaventúra zsolozsmájában és Jacopo da Todi Stabat Mater szekvenciájában. Mindkettő belekerült a római liturgiába, ugyanakkor kiapadhatatlan forrása és mintája lett a szakrális népköltészetnek, a Mária-siralmaknak is. Első magyar nyelvű versünk, az Ómagyar Mária-siralom is ennek az áhítatnak az emléke. A Fájdalmas Szűzanya ábrázolásának sajátos formája a Pietà. A 15-16. sz. képeken a 7 kard Máriát néha gloriolaként veszi körül. A 7 kardnak megfelelő 7 fájdalmat 7 jelenetben is ábrázolták körülötte.

Magyar nyelvterületen is több templom ünnepli kiemelten védőszentjeként a kereszt alatt álló Máriát. A régi magyar szóhasználatban élt még a Fájdalmas Boldogasszony és a Hétfájdalmú Szűz megnevezés is. A Hétfájdalmú Szűzanya Szlovákia védőszentje, ünnepe munkaszüneti nap Szlovákiában. A kultusz központja Sasvár (Šaštín), Szlovákia legjelentősebb Mária-kegyhelye.