Holnapy D. Márton
Leírás nélkül.
Üdvösségtörténeti kurzus Zsámbékon (beszámoló)
2025.október 22-26-i hosszú hétvégén a Zsámbéki Római Katolikus Plébánia adott otthont a Szent András Evangelizációs Iskola üdvösségtörténeti kurzusának, amit, több mint hat éve most tartottak újra Magyarországon.
A kurzus igazgatója Lesták Zoltán volt, aki az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye állandó diakónusa. A résztvevők döntő többségét zsámbékiak alkották, de érkeztek Mányról, Piliscsabáról, Érdről, Budakesziről, Pátyról és jó néhányan Budapestről.
Végignéztük Isten népe történetének nagy fejezeteit, de nem csupán azért, hogy biblikusan műveltek legyünk, hanem, hogy megértsük ezekben Isten üdvözítő tetteinek motívumait és alapigazságait. Miközben így szemléltük Ádámot, Ábrahámot, Mózest, Sámsont, Dávidot, a Názáreti Jézust, Pált - szinte észrevétlenül - magunk életét ismertük fel Isten embereinek történetében: múltunkat, jelenlegi helyzetünket, jövőnket, legfőképpen Isten üdvözítő szándékát velünk kapcsolatban.
Minden nap a kegyelmekért közös szentmisén mondhattunk köszönetet a plébánia híveivel együtt. A résztvevők vasárnap délután hálával, örömmel a szívükben indultak haza:).
Nagyon köszönjük Márton Atyának a szentmiséket, a sok-sok imát, támogatást, segítséget!
Nagyon köszönjük Lesták Zoltán kurzusigazgatónak és a vele együtt szolgáló testvéreknek , hogy felvállalták a kurzus megtartását, a tanítást és a vezetést!
Reméljük és várjuk a következő lehetőséget lelkünk gazdagodására!!!:)
Bársony Enci
November 3. Szent Hubert
Szent Hubertusz vagy Hubert (Toulouse, kb. 656 – Tervuren, 727. május 30.) a vadászok, erdészek, lövészcéhek védőszentje, aki kb. 705 és 727 között Liège (Lüttich) városának püspöke volt (a város védőszentje).
A Magyar katolikus lexikon szerint Lüttichi Szent Hubert püspök Szent Lambert tanítványa volt. Hubert 703-ban vagy 705-ben lett Szent Lambert utóda a maastrichti püspökségben. Egyházmegyéje területén az utolsó pogányokat is megtérítette. 717. vagy 718. december 24-én Szent Lambert ereklyéit Maastrichtből Liége-be vitette át. Élete utolsó hónapjaiban egy horgászaton megsebesült, betegen még elindult egy templomszentelésre, de útközben meghalt. Testét a liège-i Szent Péter-templomban temették el. 743-ban fölnyitott sírjában épen találták testét, majd 825-ben ereklyéit átvitték az andoge-i (Ardennek) apátságba, melyet hamarosan róla neveztek el. A 12. században készült arany ereklyetartóját 1568. december. 15-én egy lázadás alkalmával elpusztították.
Tisztelete Északnyugat-Európában terjedt el. A 15. századtól keletkezett legendája szerint előkelő család elkényeztetett fia volt. Nagyon szeretett vadászni. Egy nagypénteki vadászatán az Ardennek erdejében megjelent előtte egy szarvas, agancsai közt a feszülettel, és egy égi hang megtérésre szólította föl. Két év múlva meghalt a felesége, Hubert remete lett, majd Rómában a pápa szentelte püspökké; angyalok vitték neki a szentelési öltözékből hiányzó stólát.
Hubertusz a vadászok, lövészcéhek, erdészek, kohászok, csengettyűkészítők, mészárosok, szűcsök és tímárok védőszentje, a kutyákat veszettség ellen védő szent. Kutyaharapás, kígyómarás ellen kérik oltalmát. Az agancsai között feszülettel megjelenő szarvast Szent Eustachius legendájában is megtaláljuk. A 15–18. században Eustachiushoz hasonlóan – és tőle nem mindig megkülönböztethetően – vadászként vadászkürttel, vadászkéssel, karddal és kutyával, agancsa között feszületet hordozó szarvas előtt térdelve (Albrecht Dürer rézmetszete, id. Jan Brueghel, Berlin-Dahlem, 1600 k.) vagy püspökként pásztorbottal ábrázolták. Hubert püspök tisztelete főleg Lotharingiában, a Rajna-vidéken és Belgiumban virágzott, de hazánkban is több történelmi szakaszban felbukkant.
Összességében, annyi kétségtelen, hogy Hubertusz Lüttich első püspöke volt. Szentelését – ismét a legenda szerint – maga a pápa végezte. Amikor a püspöki öltözetet átadta neki, a stóla hiányzott. Erre egy mennyei angyal jelent meg, és stólát nyújtott át neki, amelyet ereklye gyanánt őriznek, és máig azokra teszik, akiket veszett kutya harapott meg.
HALOTTAK NAPJA (ÉVKÖZI XXXI. VASÁRNAP)
EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Az utolsó vacsorán Jézus így búcsúzott tanítványaitól: „Ne nyugtalankodjék szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: Elmegyek és helyet készítek nektek!?
Ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek!”
Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hogy hova mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?”
Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.”
Ezek az evangélium igéi.
Jn 14,1-6