Öröm útja 8. állomás

A föltámadt Jézus megjelenik Tamásnak

P.: Föltámadott az Úr a sírból. Alleluja!

N.: Ki értünk a keresztfán függött. Alleluja!

Tamás, egy a Tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, éppen nem volt velük, amikor Jézus megjelent. Így szólt hozzá a többi tanítvány:

– Láttuk az Urat.

Ő azonban ezt mondta nekik:

– Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.

Nyolc nappal később ismét odabent voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, Jézus eljött, megállt középen, és így szólt:

– Béke veletek!

Azután Tamáshoz fordult:

– Tedd ide az ujjad, és nézd meg a kezem, nyújtsd ide a kezed, és tedd az oldalamra, és ne légy tovább hitetlen, hanem hívő!

Tamás így felelt:

– Én Uram, én Istenem!

Jézus így szólt hozzá:

– Mivel látsz engem, hiszel. Boldogok, akik nem látnak, és hisznek. (Jn 20, 24-29)

(Tovább a mellékletben)

Öröm útja 7. állomás

A föltámadt Jézus hatalmat ad tanítványainak a bűnök bocsánatára

P.: Föltámadott az Úr a sírból. Alleluja!

N.: Ki értünk a keresztfán függött. Alleluja!

– Béke veletek! Ahogy engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.

Ezt mondván rájuk lehelt, és így folytatta:

– Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, és akiket megőriztek, azok megmaradnak. (Jn 20,21-23)

A föltámadt Jézus megjelenik a tizenegy apostolnak

P.: Föltámadott az Úr a sírból. Alleluja!

N.: Ki értünk a keresztfán függött. Alleluja!

Amikor a hét első napján beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót.

Belépett, és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!”

Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. (Jn 20, 19-20)

(tovább: mell)