Nagyböjti lelki nap (2018) - beszámoló

Március 4-én, tartottuk szokásos nagyböjti lelki napunkat. A 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve a délelőtti előadások témái "Az eucharisztikus kongresszusok története és célja" illetve "Az eucharisztikus teológia felismerései a XX. században" voltak. A már hagyományosan finom saláták és virslik elfogyasztása után a délutáni programban Brenner János boldoggáavatására készülve rövid dokumentumfilmeken keresztül ismerhettük meg életét és vértanú halálát. Majd a filmekről szóló, személyes élményekkel átszőtt beszélgetést követően szentségimádással és vesperással zártuk a napot. A gyerekek délelőtt kézműves fogalkozással és focizással töltötték az időt, délután pedig rajzfilmeken keresztül ismerhették meg József és testvérei életét, illetve Jézus csodáit.

A délelőtti előadások hanganyaga elérhető a beszámolóban az előadások címére kattintva. A hozzájuk kapcsolódó diasor pedig ITT.

Köszönjük mindazoknak, akik eljöttek és fontosnak tartották, hogy a nagyböjtben egy vasárnapot együtt töltsünk!

Köszönjük Márton atyának az előadásokat és a szervezést, és a sok-sok segítséget a háttérben dolgozóknak!

Szeretettel várunk mindenkit a következő lelki napra advent kezdetén, és reméljük, akkor még többen leszünk!

Hajnal Péter

Március 26.

A keresztút stációi

Krisztus Isten maga, aki folyamatosan téríti az embereket, még a keresztúton is - láthatjuk ezt Cyrenei Simon, a jeruzsálemi asszonyok és Veronika esetében, sőt a jobb latornál is. A keresztút a bűnbánat legjobb iskolája. Néha a gyónással kapcsolatban az a gondunk, hogy nem tudjuk elszánni magunkat arra, hogy a jövőben ellenállunk a bűnnek. Honnan tudhatnánk, hogy meg fogunk változni, amikor a látszat arra utal, hogy ugyanolyanok maradunk? És tényleg, mintha máris éreznénk újra a bennünk mocorgó gonosz erőket, melyek vissza akarnak minket vinni a bűnbe. A lelkiismeret felemel minket, a gonosz erők pedig lehúznak. Kedves gyermekeim, az, hogy ellenállunk a bűnnek, mindenekeleőtt az Istenhez való megtérésen múlik. Nem az a kérdés, hogy nem követjük-e el újra. Teljes akaratunkkal Istenhez kell bújnunk. Ezt a nagy átalakulást saját erőből nem lennénk képesek véghezvinni, de ha Istenhez bújunk, ha Krisztust átöleljük, a változás fokozatosan végbemegy bennünk.

/Szent II. János Pál pápa; Út Krisztushoz/

Március 25.

Nagyböjti utunk

"Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen" (Jn 3,16). Vajon a mai ember érzi-e ennek az üzenetnek a szükségességét? Első hallásra úgy vélnénk, nem, különösen azért, mert a közéleti megnyilvánulásokban és egy bizonyos uralkodó kultúrában az emberiségnek olyan magabiztos képét látjuk, mely jól megvan Isten nélkül és még az erkölcsi törvénnyel szemben is teljes szabadságot követel. De ha alaposabban megvizsgáljuk az egyes ember valódi helyzetét, aki szembekerül saját gyarlóságával és magányosságával, rádöbbenünk, jobban, mint hinnénk, hogy a szívek tele vannak aggodalommal, a jövőtől, a betegségtől és a haláltól való félelemmel. Ez a magyarázata annak, hányan keresnek valamilyen menekülést deviáns módon, a drogok vakvágányán haladva, vagy babonákban, szörnyű mágikus ceremóniákban. A kereszténység nem nyújt olcsó vigaszt, autentikus hitet és szigorúan erkölcsös életet követel. De okot ad a reményre, mert megmutatja Istent, az irgalmasságban bővelkedő Atyát, aki Fiát adta nekünk, így mutatva meg irántunk való óriási szeretetét.

/Szent II. János Pál pápa; Beszéd a Vatikánban, 1997. március 9./