* Térkép: Schwarcz Gyula
A zsámbéki Zichy-kastély korábbi karbantartója hívta fel a figyelmemet arra, hogy a XX. sz. első felében, amikor is a kastély a svájci alapítású Keresztes Nővérek irányítása alatt állt, az apácák milyen leleményesen oldották meg zárdájuk vízellátását.
A nővérek 1905-ben kezdték meg az oktatást. Óriási lendülettel, szorgalommal és szervező tehetséggel fogtak munkához. Folyamatosan fejlesztették az intézményt, mert fontosnak tartották a magas szakmai színvonal mellett, hogy az épület is korszerű legyen. 1923-ban már villanyárammal világítottak, ami a nívós és folyamatos tanuláshoz elengedhetetlen volt.
A harmincas években létrejött a Tanítóképző Intézet is, amelyet pedig szerettek volna úszómedencével is ellátni. Miután Zsámbék képviselő-testülete nem engedélyezte, hogy a Török-kút egyik oldalforrásából vegyenek vizet, addig törték a fejüket, amíg meg nem találták a legzseniálisabb, már az ókorból is ismert megoldást: a vizet az épülettől domborzatilag magasabban fekvő - szakkifejezéssel élve – forrásfoglalással, gravitációs áramlással vezették az épületbe. Így ír erről Ifj. Rabár Ferenc A Szent Keresztről nevezett Irgalmas Nővérek magyar rendtartománya című doktori disszertációjában (PhD) 2008-ban:
1937-ben „A keresztes nővérek a Nyakas-hegy oldalában lévő, általuk Piusnak elkeresztelt forrás vizének felhasználásával a községben egyedülálló modern vízvezetékrendszert építettek ki. A forrás kb. 10 méterrel feljebb helyezkedett el, és így a víz még az első emeletre is elektromos meghajtás nélkül jutott fel. Ez nem csupán az kollégium, az iskolák és a noviciátus vizes blokkjait, fürdőit, zuhanyzóit látta el, hanem lehetővé tette az uszoda üzembehelyezését is”.
A nővérek találékonyságának köszönhető, hogy 1944-45-ben, a 90 napos ostrom alatt is volt ivóvizük, tudtak főzni és tisztálkodni.
A forrás, illetve kút a Király utcában, a Dióhéj kávézótól kb. 200 m-re található. Felépítménye eltűnt, de a forrás helye ma is pontosan beazonosítható.
