Nagyböjti gondolatok - március 30.

Értékelés:
(0 szavazat)

Március 30.

Tanítványként akár a keresztig

"Mester, hol laksz?" Ma este, kedves fiatal barátaim, eljöttetek, hogy kövessétek Krisztust, amint elindul a passió felé. Emeljétek fel tekinteteteket annak az Egynek  az arcáig, aki felétek jön és titeket szólít! Vajon kit kerestek ebben a Jézusban, aki "oly dicstelennek látszott, és alig volt emberi ábrázata" (Iz 52,14)? Ő Isten szolgája, a Legfelsőbb Fia, aki bűneinket viselve valamennnyiünk szolgája lett. Nézzétek őt, hallgassátok őt fájdalmában és megpróbáltatásában!
Őbenne, aki a bűnt kivéve mindenben megtapasztalta az emberi gyengeséget, gyógyírt találtok szívetek minden fájdalmára. Egy megalázott és megvetett emberen keresztül Isten megmutatta mindenhatóságát. Jézus, az Ártatlan, aki szabad akaratából elfogadta, hogy a végsőkig engedelmeskedik Atyjának, aki elküldte őt, tanúja lett Isten végtelen szeretetének az egész emberiség iránt. Megváltásunk misztériuma teljesedik be Nagypéntek csöndjében, amikor egy mindenki által elhagyott embert, aki szenvedéseink súlyát hordozta, átadták a kereszthalálnak, karját kitárva, mintha minden férfit és nőt keblére akart volna ölelni. Lehet ennél nagyobb szeretetet kimutatni? Ezt a misztériumot nehéz felfogni, ez a végtelen szeretet misztériuma! Olyan misztérium ez, mely már a Színeváltozás új királyságának világába visz. Ezen a kereszten legyőzték a halált, Isten Fiának halálából élet fakadt. Hűséges ragaszkodása az Atya isteni szeretetének tervéhez nem volt hiábavaló, a feltámadáshoz vezetett.

/Szent II. János Pál pápa; Levél James Francis Stafford bíboroshoz a Világifjúság napjára, 1997. augusztus 22./

Megjelent: 1471 alkalommal
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned