Március 27.
Az eucharisztikus áldozat és a szentgyónás
E két szentség között nagyon szoros kapcsolat van. Az Eucharisztia mint a szentségi üdvrend csúcsa, ennek az üdvrendnek a forrása is: az összes szentségek bizonyos értelemben belőle fakadnak és hozzá vezetnek. Különösen is érvényes ez arra a szentségre, melynek az a rendeltetése, hogy „közvetítse” Isten megbocsátását, amellyel Ő újra karjaiba zárja a megtérő bűnöst. Igaz ugyanis, hogy az Eucharisztia mint Krisztus áldozatának megjelenítése arra is szolgál, hogy elválasszon minket a bűntől. Emlékezzünk csak a Katolikus Egyház Katekizmusában mondottakra: „Az Eucharisztia nem tud Krisztussal egyesíteni anélkül, hogy ne tisztítana meg az elkövetett bűnöktől és ne óvna meg a jövendő bűnöktől”.(KEK 1393). Mindazonáltal a kegyelemnek Krisztus által választott rendjében e tisztító erő, miközben közvetlenül megtisztít a bocsánatos bűnöktől, a halálos bűnökre – amelyek gyökerében károsítják a hívő kapcsolatát Istennel és Egyháza közösségével – csak közvetve hat. „A halálos bűnök megbocsátására – mondja tovább a Katekizmus – nem az Eucharisztia van rendelve, hanem a bűnbocsánat szentsége. Az Eucharisztia azok szentsége, akik teljes közösségben vannak az Egyházzal.” (KEK 1395).
Ezen igazság hangsúlyozásával az Egyház nem akarja alábecsülni az Eucharisztia szerepét. Hanem az a szándéka, hogy jelentőségét az egész szentségi üdvrend felől szemlélje, ahogyan azt Isten üdvözítő bölcsessége eltervezte. Minden kétséget kizáróan szólt erről az Apostol, amikor a korintusiaknak ezeket írta: „Aki tehát méltatlanul eszi a kenyeret és issza az Úr kelyhét, az Úr Teste és Vére ellen vét. Vizsgálja meg tehát magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és igyon a kehelyből; mert aki csak eszi és issza, anélkül, hogy tekintettel volna az Úr Testére, ítéletet eszik és iszik önmagának.” (1Kor 11,27-29.) Ebből az intelemből közvetlenül következik, hogy „annak, aki súlyos bűn tudatában van, meg kell gyónnia, mielőtt a szentáldozáshoz járul” (KEK 1385).
/Szent II. János Pál pápa; Nagycsütörtöki levél a papokhoz, Vatikán, 2002. március 17./
