Nagyböjti gondolatok - február 16

Értékelés:
(0 szavazat)

Február 16.

Jézus szenvedésének célja

Krisztus mindenekelőtt azáltal került közel az emberi szenvedés világához, mert ezt a szenvedést önmagára vette. Nyilvános fellépése során megtapasztalta a fáradtságot, otthontalanságot és értetlenséget még a hozzá legközelebb állók részéről is, sőt egyre elszigeteltebb lett, míg végül az ellenséges környezet halálra szánta. Krisztus tudatában volt ennek, és gyakran beszélt tanítványainak a rá váró szenvedésekről és halálról: "Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják a főpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik és átadják a pogányoknak. Kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik, de harmadnapra feltámad" (Mk 10,33-34). Krisztus úgy halad passiója és halála felé, hogy tökéletesen tisztában van azzal a küldetéssel, amit pontosan végre kell majd hajtania. Pontosan azért, hogy szenvedése által elérje, hogy az ember "el ne vesszen, hanem örökké éljen" (Jn 3,16). A kereszt által pontosan le kell sújtania a gonoszság gyökerére, mely az emberi történelemben és az emberi lélekben nőtt. Pontosan a kereszt által kell beteljesítenie a megváltás művét. Ennek a munkának az örök szeretet tervében üdvösségszerző jellege van.

/Szent II. János Pál pápa, Salvafici Doloris apostoli levél, 1984. február 11./

 

Megjelent: 817 alkalommal
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned