Nagyböjt 5. vasárnapján, Fekete vasárnapon, a templomi kereszteket letakarjuk és a főoltárképet, amely egész év folyamán Jézus megkeresztelkedését mutatja, egy „gyászlepellel” takarjuk le.
A leplen a keresztre feszített Jézus, feje felett a felirat: I.N.R.I., azaz Iesus Nazarenus Rex Iudaeorum, vagyis a Názáreti Jézus, a zsidók királya. Ahogyan János evangélistánál olvassuk: Pilátus feliratot is készíttetett, és rátétette a keresztre. Ez volt ráírva: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA (Jn 19, 19)
A kereszt sziklás terepen, hatalmas faékekkel van helyére illesztve a Kálvárián, a Koponyahegyen, amelynek héber neve Golgota. (vö.: Jn 19, 17)
A Szentírás tanúsága szerint: Jézus keresztjénél ott állt anyja, és anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége, valamint a magdalai Mária. (Jn 19, 25). Sőt a következő mondatokból az is kiderül, hogy a szeretett tanítvány, János (az események lejegyzője, evangélistája) is részese volt az eseményeknek.
A mi leplünkön azonban csak a fájdalom anyját, Máriát láthatjuk a kereszt alatt állók közül.
Kezét mellén összekulcsolva fogja lángoló szívét, amelybe hét tőrt szúrtak, amelyek mandorlaként veszik körül Mária szívét. Simeon próféciájának beteljesedése ez, amelyet Jézus templomi bemutatásakor mond: „A te lelkedet is tőr járja át, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai.” (Lk 2, 35)
A Hétfájdalmú Szűz tiszteletének külön ünnepe is van: szeptember 15-e, közvetlenül Szent Kereszt felmagasztalása utáni napon. A Hétfájdalmú Szűz kifejezés az életét végigkísérő szenvedések alapján mondja Máriát hétfájdalmúnak (a hét a teljesség száma). Szeretetből osztozott Fia szenvedéseiben, végigkísérte keresztrefeszítését, részt vállalt áldozatában.
Mária hét fájdalmát az Egyház fájdalmas pénteken (Nagyböjt 5. hetének péntekje, vagyis Nagypéntek előtti péntek) is számon tartja, ünnepli.
Mária hét fájdalma, Mária életének hét megrázó eseménye, a késő középkor Mária-tiszteletének témája:
- Jézus körülmetélése (Lk 2, 21)
- Menekülés Egyiptomba (Mt 2, 13-14)
- A 12 éves Jézus keresése (Lk 2, 41-49)
- Találkozás a kereszthordozó Jézussal
- Megfeszítés (Mk 15, 24)
- Levétel a keresztről (Jn 19, 38-39)
- Sírbatétel (Mk 15, 46)
Mária hét fájdalmának tiszteletét (Mária hét örömének tiszteletével együtt) a szerviták terjesztették, ünnepét a kölni érsekség számára az 1423-as zsinat hagyta jóvá.
Első ábrázolásai a 15. sz. közepén jelentek meg. Mária hét fájdalmának egy-egy részlete a kereszt alatt álló, halott Fiát ölében tartó Pieta ábázolás és a Fájdalmak férfia mellett álló Mária. Ez az, ami zsámbéki képünkön is látható.
HDM
Forrás: Magyar Katolikus Lexikon
|
Stabat Mater dolorósa Iuxta crucem lacrimósa Dum pendébat Fílius
Cuius ánimam geméntem Contristátam et doléntem Pertransívit gládius
o quam tristis et afflícta Fuit illa benedícta Mater unigéniti!
Quæ moerébat et dolébat, Pia Mater, dum vidébat Nati pœnas íncliti
Quis est homo qui non fleret, Matrem Christi si vidéret In tanto supplício?
Quis non posset contristári, Christi Matrem contemplári Doléntem cum Fílio?
Pro peccátis suæ géntis Vidit Iesum in torméntis, Et flagéllis súbditum.
Vidit suum dulcem natum Moriéndo desolátum Dum emísit spíritum
Eia Mater, fons amóris Me sentíre vim dolóris Fac, ut tecum lúgeam
Fac, ut árdeat cor méum In amándo Christum Deum Ut sibi compláceam
Sancta Mater, istud agas, Crúcifixi fige plagas Cordi meo válide.
Tui nati vulneráti, Tam dignáti pro me pati, Pœnas mecum dívide.
Fac me tecum, pie, flere, Crucifíxo condolére, Donec ego víxero.
Iuxta crucem tecum stare, Et me tibi sociáre In planctu desídero
Virgo vírginum præclára, Mihi iam non sis amára Fac me tecum plángere
Fac, ut portem Christi mortem Passiónis fac consórtem, Et plagas recólere.
Fac me plagis vulnerári, Fac me cruce inebriári, Et cruóre Fílii
Flammis ne urar succénsus Per Te, Virgo, sím defénsus In dee iudícii
Christe, cum sit hinc exíre, Dá per Matrem me veníre Ad palmam victóriæ
Quando corpus moriétur, Fac, ut ánimæ donétur Paradísi glória. Amen. |
Áll a fájdalomnak anyja, Kín az arcát könnybe vonja. Úgy siratja szent Fiát.
Gyász a lelkét meggyötörte, Kín és bánat összetörte, Tőrnek éle járta át.
Ó mi nagy volt ama drága Szűzanya szomorúsága, Egyszülött szent magzatán!
Mennyit sírt és hogy kesergett, Látván azt a nagy keservet, Azt a nagy kínt szent Fián.
Ki ne sírna, melyik ember, Hogyha ennyi gyötrelemben Látja lankadozni őt?
Ki ne sírna Máriával, Hogyha látja szent Fiával Szenvedni a szent Szülőt!
Népét hogy megmossa szennytől, Látta tenger gyötrelemtől Roskadozni Jézusát.
Látta édes egy szülöttét, Halálos nagy elepedtét, Látta, hogy halálra vált.
Szeretetnek szent kútfője, Add, a fájdalomnak tőre Járjon át a lelkemen.
Hogy szívemben lángra kelne Krisztusomnak szent szerelme. Segíts neki tetszenem.
Esdek, hogy szívembe véssed, Szűzanyám, nagy szenvedésed S az Átvertnek sebeit.
Gyermekednek, a sebzettnek, Ki miattam szenvedett meg, Osszam meg gyötrelmeit.
Add meg, kérlek, hogy mig élek, Együtt sirjak mindig véled S azzal, ki a fán eped.
A keresztnél veled állni, Gyászban veled eggyé válni: Erre űz a szeretet.
Dicső szűze szent szűzeknek, Hadd ízleljem kelyhedet meg: Add nekem fájdalmaid:
Add tisztelnem, add viselnem, S nem felednem: holt Szerelmem Krisztusomnak kínjait.
Sebeivel sebesítsen, Szent mámorba részegítsen Buzgó vérével Fiad.
Hogy ne jussak ama tűzbe, Védj meg engem, drága Szűz te, Ha az ítélet riad.
Krisztusom, ha jő halálom, Anyád szeme rám találjon, És elhívjon engemet.
S hogyha testem porba tér meg, Lelkem akkor a nagy égnek Dicsőségét lelje meg. (Sík Sándor) |
Állt az anya keservében sírva a kereszt tövében, melyen függött szent Fia, kinek megtört s jajjal-tellett lelkét kemény kardnak kellett kínzón általjárnia.
Óh mily búsan, sujtva állt ott amaz asszonyok-közt-áldott, ki Téged szűlt, Egyszülött! Mily nagy gyásza volt sírása mikor látta szent Fiát a szívtépő kínok között!
Van-e oly szem, mely nem sírna Krisztus anyjával s e kínra hidegen pillantana? aki könnyek nélkül nézze, hogy merűl a szenvedésbe fia mellett az anya?
Látta Jézust, hogy fajtája vétkéért mit vett magára és korbáccsal vereték. S látta édes fiát végül haldokolni vigasz nélkül, míg kiadta életét.
Kútja égi szeretetnek, engedd éreznem sebednek mérgét: hadd sírjak veled! Engedd, hogy a szívem égjen Krisztus isten szerelmében, s ő szeressen engemet!
Óh szentséges anya, tedd meg, a Keresztrefeszítettnek nyomd szívembe sebeit! Oszd meg, kérem, kínját vélem, kinek érdem nélkül értem tetszett annyit tűrni itt!
Jámborul hadd sírjak véled és szenvedjek mígcsak élek Avval, ki keresztre szállt! Álljak a kereszt tövében! Szívem szíved keservében társad lenni úgy sovárg!
Szűzek szűze! Légy szívedben hozzám jó és nem kegyetlen! Oszd meg vélem könnyedet! Add hogy sírván Krisztus sírján sebeit szívembe írnám s bánatodban részt vegyek!
Fiad sebe sebesítsen! Szent keresztje részegítsen és vérének itala. hogy pokol tüzén ne égjek! S az ítélet napján, kérlek, te légy védőm, Szűzanya!
Ha majd el kell mennem innen, engedj győzelemre mennem anyád által, Krisztusom! És ha testem meghal, adjad hogy lelkem dicsőn fogadja a pálmás paradicsom! (Babits Mihály) |
