Az evangélium hirdetése
110. Emlékezzünk a feladatra, amely ránk vár: Jézus Krisztus üdvözítő halála és feltámadása örömteli, türelmes és egyre szélesebb körű hirdetése - Ez mindenkire érvényes.
111. Az evangelizálás alanya jóval több egy szervezett és hierarchikus intézménynél, mert elsősorban egy Isten felé úton lévő nép.
Egy nép mindenkiért
112. Az üdvösség, Isten irgalmasságának a műve. Nincs olyan emberi cselekvés, mellyel kiérdemelhetnénk ekkora ajándékot.
Fontos mindig tudnunk, hogy az első szó, az igazi kezdeményezés, az igazi tevékenység Istentől való, és csak ezen isteni kezdeményezésbe bekapcsolódva, csakis ezen isteni kezdeményezésért könyörögve válhatunk mi is – ővele és őbenne – evangelizálókká.
113. Az üdvösség mindenkié. Senki nem üdvözül egyedül, elszigetelt emberként saját erejéből. Isten felhasználja az emberi kapcsolatok bonyolult szövetét, és így vonz minket. A választott nép az Egyház. Jézus nem azt mondta az apostoloknak, hogy kiváltságos csoportot vagy elitet alkossanak, hanem azt mondta nekik: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket” (Mt 28,19).
114. Egyháznak lenni azt jelenti, hogy Isten népe vagyunk, összhangban az Atya nagy szeretettervével. Kovásznak kell lennünk az emberek között. Az Egyháznak az ingyenes irgalmasság helyévé kell lennie, ahol mindenki úgy érezheti, hogy befogadják, szeretik, megbocsátanak neki, és bátorítják, hogy az evangélium jó életének megfelelően éljen.
Egy sokarcú nép
115. A kultúra egy meghatározott társadalom életstílusa, melyet azért alakít ki, hogy más teremtményekkel és Istennel fel tudja venni a kapcsolatot.
Minden nép jogos autonómiával fejleszti ki saját kultúráját.
Az emberi lény mindig kultúrába foglalt: a „természet és kultúra a legszorosabban összefonódnak”.
A kegyelem feltételezi a kultúrát, és Isten ajándéka annak a kultúrájában testesül meg, aki megkapja a kegyelmet.
116. Számtalan nép kapta meg a hit kegyelmét.
Kivirágoztatták, és a rájuk jellemző kulturális módozatoknak megfelelően adták tovább.
Amikor egy közösség befogadja az üdvösség hírét, a Szentlélek az evangélium átformáló ereje által megtermékenyíti a közösség kultúráját.
„Teljesen önmaga marad, tökéletes hűségben az evangélium hirdetéséhez és az egyházi hagyományhoz, egyszersmind magára ölti annak a számtalan kultúrának és számtalan népnek az arcát is, amely befogadja, s akik között gyökeret ver.”
Az Egyház kifejezi a maga hiteles katolicitását, és megmutatja ezen „sokszínű arc szépségét”.
„Az Egyház, befogadva a különböző kultúrák értékeit, »ékszerekkel díszített menyasszonnyá« válik” (vö. Iz 61,10).
117. A helyesen értelmezett kulturális sokféleség nem sebzi meg az Egyház egységét. A Szentlélek, akit az Atya és a Fiú küld, tesz képessé arra, hogy belépjünk a Szentháromsággal való tökéletes közösségbe, és Ő építi Isten népe közösségét és harmóniáját.
Ez soha nem uniformitás, hanem vonzó, változatos harmónia.
A kereszténység tartalma a kultúrák felett áll, ezért nem kell ugyanazt a kulturális formát ráerőltetni mindenkire.
118. Az óceániai püspökök kérték, hogy az ottani Egyház „a térség hagyományaiból és kultúráiból kiindulva fejlessze ki Krisztus igazságának megértését és bemutatását”
Nem várhatjuk el, hogy minden kontinens összes népe utánozza, ahogyan az európai népek magukévá tették azt, mert a hit nem zárkózhat be egy részleges kultúra megértése és kifejezésmódja korlátai közé.
Egyetlen kultúra sem meríti ki Krisztus megváltásának misztériumát.
